Nincs egyetlen normális barátom sem, pedig én tényleg próbálkoztam. Szerintetek túl sokat várok el, vagy ez kell egy normális barátsághoz?

Nekem egyszerűen nem fér bele, hogy a barátnők kibeszélik egymást a hátuk mögött, ez a kétszínűség egyszerűen elborzaszt.

Ahogyan az is, hogy "csak a bulikban vagyunk barátok", egyébként nem számít, milyen vagy valójában, amíg lehet veled készíteni egy jó képek Snapchat-re, kit érdekelnek a gondolataid és a véleményed?

Van egy baráti társaságunk, ahol a lányok gyakorlatilag mind ilyenek, felszínesek, egyszerűen nem tudok velük miről beszélgetni. Hiába próbálkozok felhozni valamilyen témát, mindig a szolinál és a 3D-s műszempilláknál kötünk ki.

Hogy miért vagyok még mindig velük? Mert egyszerűen nincsenek másik barátnőim. Gondolom, minden lánynál "alap" a kibeszélés, de én nem szeretem. Miért kell egy negatív személyről beszélni, aki ráadásul jelenleg ott sincs, hogy idegesítsen?

Szeretnék olyan barátokat/barátnőket szerezni, akikkel kölcsönösen segítjük egymást, akikkel nem féltékenykedünk és fúrjuk a másikat, és akikben megbízhatok. Ez túl nagy elvárás?

Valószínűleg igen. A barátságaimat az animékben szereplő kedves és jóindulatú lányok barátságához hasonlítom, lefuttatom a fejemben az ő beszélgetésiket és az enyémeket, és mindig rossz kedvem lesz, ahogy rájövök az óriási nagy különbségekre.