Hogyan legyek az a társasági ember?

Én is teljesen asszociális voltam, azzal a különbséggel, hogy én teljesen jól megvoltam egyedül, szinte elvből kerültem olyanokat is, akiket nem ismertem. Ma úgy gondolom, hogy ez a múltamból eredt ("szerelmi csalódások" még általánosban, hamis barátok, ...).

Aztán bekerültem gimibe, ott ~1 évig bírtam egyedül megmaradni, ugyanis egy pár lány mindig elkezdett zargatni, hogy ne depizzek a sarokban. Elkezdtek elhívni helyekre, barátkozni próbáltak, de a legtöbbjüket akarva-akaratlanul is lekoptattam. Aztán utána már egészen máshogy láttam a dolgot, mindig hiányoztak az emberek, úgyhogy elkezdtem beilleszkedni.

És itt jön a (talán) hasznos része a dolognak: Én sem vagyok egy nagy nyelvi művész, sokszor hülyeségeket beszélek, megakad a nyelvem, no mag aztán egyszerűen rengeteg témáról fogalmam sincs (az időjárásról nem lehet állandóan beszélgetni). Viszont nem kell folyton beszélni ahhoz, hogy az ember ismerkedjen. Sokszor elég odaülni a többiekhez, közösen nevetni, meghallgatni egymást (Egy jól használt szó ezüstöt ér. A megfelelő hallgatás aranyat.). Aztán ami még rengeteget segíthet az az, hogy naprakész/tájékozott vagy bizonyos területeken. Biztos van hobbid. Más kedvéért ne legyél szakértő valamiben, az nem is lesz a te társaságod, az színjáték marad; viszont ha nem érdekel semmi, akkor tényleg nehéz megtalálni a közös hangot.

Aztán a visszahúzódottságon rengeteget segíthetnek a négyszemközti beszélgetések, majd mikor már - tegyük fel - egy embert ismersz és jól kijöttök, akkor könyebb lesz több ember előtt is megnyílni, mikor a másik illető is ott van.

Továbbá segíthet ha nincs egy nehéz személyiséged (állandó pesszimizmus, panaszkodás, hazudozás, ráakaszkodó jellem, ...). Az életvidám emberekhez szinte áramlik a környezet. Legyél segítőkész, de ha ki akarnak használni, akkor nyugodtan legyél keményen őszinte, lekopnak vagy elgondolkoznak.

Ne várd mindig, hogy téged keressenek. Az emberek többsége nem szeret kezdeményezni. Ha valakit egyedül látsz, nyugodtan menj oda hozzá, pár jóhangulatú sor fel tud dobni egy napot, ami azért már mélyebb nyomokat is hagyhat a másikban tudatalatt.

Végzős vagyok, úgyhogy kellett pár év mindent megtanulni, de mostanra a lányok fele velem akar táncolni szalagavatón, a fiúk rendesebbik részével pedig probléma nélkül kijövök, igaz, közülük kevéssel vagyok igazán jóban.

Természetesen vannak közösségek, ahol a gyengébb kirekesztése, nyomorgatása a menő, csak úgy szerezhetsz tekintélyt és elismerést. Ha ilyen környezetben vagy, akkor láttatlanban is részvétemet nyilvánítom, próbálj meg máshol keresgélni. Nem vagyok pszihológus-féle, de nekem a rutin ezt tanította meg, remélem, hogy egy keveset segít rajtad is.

18/f