Szerintetek is lassan elveszítem az utolsó pár 'barátomat' is?

Ötödik osztály óta kialakult egy baráti társaság. Ez négy személyből állt. Az egyik személy hetedik osztály végén elköltözött. Ő volt a legjobb barátom és én is neki, mai napig tartjuk a kapcsolatot és évente párszor találkozunk. A másik kettő pedig mai napig is környezetemben van, annyi különbséggel, hogy középiskolába mikor bekerültünk, az egyik más szakra jelentkezett. A legjobb barátom után ő állt és áll a legközelebb hozzám. Nem voltunk sosem az a menő társaság, inkább népszerűtlenek voltunk. Mikor már csak hárman maradtunk (7. osztály után), hármunk közül én voltam az okosabbik, a magasabbik, az erősebb, lehet nem a legjóképűbb, de inkább irántam érdeklődtek a lányok (gondolom stílusom és frizurám miatt), egyszóval a 'jobbik'. Középiskola kezdetével lassan kezdtek változni a dolgok.. Már nem én voltam a legmagasabb, a magabiztosabb, a jobb stílusú. Rohamosan kezdtek ők fejlődni mellettem. Ők csajoznak, van társasági életük, bulikban táncolnak és engem lassan mindenből kihagynak. Ebből lehet az jön ki, hogy irigy vagyok, ami vagyok is.

Lassan más irányt vettek ők ketten, úgy érzem már nem a régi, én nem vagyok fontos számukra, érdeklődési körünk/világszemléletünk nagyon kezd eltérni. Ez azt jelenti, hogy vége a jó barátságunknak? Én így nem bírok megmaradni mellettük "nagyon jó barátként".. Mit szóltok?