Volt már hogy valaki nagyon nem volt szimpatikus (első látásra) és még össze is vesztetek, majd mégis barátok lettetek? Hogy történt? Mi kell a barátkozáshoz/kibéküléshez?

Az egyik kolléganőm elsőre nem volt szimpi, mert túlságosan harcias természetű volt. Volt is egy kisebb attaktunk, de utána rendeztük, majd elvoltunk egymás mellett. Barátság akkor alakult ki, amikor egy nehéz helyzetben mellette álltam, majd a végén egy nagyon jó ötletet adtam neki, amire hallgatott és úgy néz ki, hogy sikerrel jár vele. Így utólag belegondolva pont, hogy a harciassága volt számomra szimpatikus.

Mi kell a barátkozáshoz? Kompromisszum, megértés.

Mi kell a kibéküléshez? Belátás, hogy hibáztam.

Az egyik barátnőm elkezdett piszkálni, a többi nevetett rajta, és egy hét alatt ki lettem közösítve. Minden egyes nap szekált mindenért, de tényleg minden dologért - azért is, ami normális és rá is igaz. Majdnem egy évig szívből gyűlöltem, úgy gondoltam, tönkretette az iskolai életem, elkezdtem neki visszaadni, aztán egyszer ketten bent maradtunk a suliban és akkor eltört a mécses. Szépen mindketten elmondtunk mindent, és kellett hozzá egy kis idő, de teljesen kibékültünk. Azóta talán vele a legszorosabb a barátságom. Igazából egyszerűen mindent félre értelmeztünk a másikban, előítéleteket gyártottunk, a cikizésnek is meglett a maga oka (bár inkább ürügy, és ezt ő is bevallotta/megbánta). Szóval tisztázás és megbocsájtás.

Persze ennek az ellentéte is megvan, amikor nem békültünk ki, sőt, nem is ismertük félre a másikat.