Hogyan ne telepedjek rá a barátnőmre? Nem szeretném megfojtani.

17 éves lány vagyok.Az a helyzet, hogy életem egy nagyon nehéz időszakán megyek keresztül, sosem voltam egy "happy girl in the big city" típus. Pontosan azért mert utálok azon a helyen lakni, ahol lakok, sajnos vidéken születtem. A szüleim elváltak még kiskoromban, apukám Pesten lakik, és imádok ott lenni, és fel is költöznék, de anyukámat nem szeretném itt hagyni, mert hiányozna, nagyon is, és a másik, lassan már féléve történt, hogy a bátyám öngyilkos lett, és ez teljesen felborított mindent. Nem tudok koncentrálni az iskolára, pedig előtte sem szerettem, de most valami olyan érzés szállt meg, amit nem tudok elűzni, csak ha Budapesten vagyok. Mikor a házunkban mászkálok, ahova egyébként nem tudok elhívni senkit, mert nagyon csúnya, és régi, és valahogy nem vesz rá a lélek, hogy bárkit is beavassak abba, hogy nagyon rossz az anyagi helyzetünk. Anyukám dolgozik egész nap, de nincs anyagi keretünk rá, hogy felköltözzünk Pestre. Pedig ez minden vágyam. És van egy barátnőm, akit az interneten ismertem meg 3 éve, már találkoztunk is többször, és az a helyzet, hogy nagyon szeretem őt, komolyan ha nem lány lenne, olyan erős, mint amikor szerelmes voltam. És legszívesebben állandóan vele lennék. Nem rég találkoztunk, és mindig leírom neki, hogy mennyire szeretem, és nagyon hiányzik, hogyha nem beszélünk. És nem akarom, hogy ez neki teher legyen. És tudom, ne írjak neki állandóan, és nem is írok, de olyankor egyszerűen csak ürességet érzek. Ez így most nagyon ömlesztett lett, de körülbelül így is érzem magam. Nagyon szeretnék végre elmenni innen, és barátkozni, és teljesen tiszta lappal kezdeni, új helyen, új emberek közt. De félek is, mert sosem volt sok önbizalmam, és nem is tudom, hogy engem hogy lehet szeretni, mert mindig ugyanazokat a témákat hozom fel, és azt érzem, hogy biztos unnak engem, pedig éreztetik velem, hogy valójában nem.