Elmondjam neki, hogy tudom? (bővebben lent)

Szóval az a helyzet, hogy óriásit csalódtam a barátnőmben. Nem tudom szebben mondani, egy r_banc lett. Az elején tisztázom, hogy 14 évesek vagyunk.

Az egész tavaly kezdődött. Halálosan szerelmes lett egy fiúba, aki csak játszott vele. A barátnőm nagyon meg akart felelni neki. Legjobb barátnők voltunk, egészen addig, hogy kiderült, hogy meztelen képeket küldözget több fiúnak is, többek között egy másik barátnőnk barátjának is. Még mocskosabb dolgok derültek ki róla, megujjazták a tesiteremben (a "szerelme"). Ezeket a dolgokat nem is tőle tudtam meg, ha rajta múlik, soha nem tudom meg, ugyanúgy tette volna magát előttem, mint egész addig. A képek természetesen napvilágra kerültek, szinte minden diáknak megvoltak (szerencsére a szülei meg a tanárok nem tudták meg). Amikor én is megtudtam, hogy mik történtek, teljesen ledöbbentem, el sem akartam hinni, hogy ez az én barátnőm. Onnantól már nem volt olyan jó a kapcsolatunk, egyszerűen nem tudtam vele úgy kijönni, mint addig, mert teljesen máshogy néztem már rá. Aztán megtudta, hogy tudom, és beszélgettünk. Én szomorúan mondtam neki, nem csesztem le, vagy ilyesmi, hogy nagyot csalódtam benne, nem gondoltam volna. Ő sírt, meg váltig ígérgette, hogy megváltozik, nem csinál ilyet, meg ilyenek. Ez volt hetedikben.

Most nyolcadikosok vagyunk, már szinte el is felejtettem a tavalyit, egészen jóban lettünk megint, persze olyan, mint régen, már sose lesz. Elvoltunk, ő meg a "szerelme" nem is beszéltek, a fiú teljesen megutálta a barátnőmet. Aztán jött nemrég az újabb sokk. Újabb képek, újabb dolgok. Konkrétan az erdőben khmm.."szeretkeztek". Nem is egyszer. És kiderült, hogy miután ígérgette nekünk, hogy nem érdekli már a fiú, nem r-bancoskodik tovább, ugyanúgy folytatták. Ráadásul az iskolában nem is beszéltek, semmi jelét nem adták annak, hogy még van valami. A fiú teljes mértékben kihasználja a barátnőmet, aki ezek szerint nincs annyira értelmes, hogy ezt felfogja. Most megint az egész suli rajta röhög (nagyon sokan tudják már), és az a para, hogy ő is röhög velük, konkrétan saját magán, csak ő ezt nem tudja. Engem az annyira bánt. Hogyan tudnák így őszintén a szemébe nézni, amikor tudom, hogy az erdőben d-gatja magát???? És ő meg így lazán kérdezgeti, hogy mi a baj...én meg nem tudom, hogy elmondjam-e neki, hogy tudom mi folyik itt.

És az is durva, hogy ő teljesen magától lett r-banc. Egyáltalán nem olyan a családja, nem ezt a viselkedést látja tőlük, mi, a barátai sem vagyunk ilyenek, másokkal nem találkozgat. Tehát nem lehet arra fogni, hogy rossz társaságba keveredett. Teljesen önmagától, a hátunk mögött lett r-banc. Én már nem tudok egyszerűen úgy viselkedni vele, mint eddig. Nem megy. És már nem tudom, hogy melyik az igazi énje, az, amit felénk mutat, vagy az, amit a fiúk (mindegy ki, csak hímnemű legyen) előtt mutat.

Szóóval ti mit tennétek a helyemben? Beszélnétek vele erről?