Csak latasbol ismerem, de nagyon tetszik . Hogy tudnam elfelejteni?

Hát eléggé. Hasonlóan jártam. Táborba mentem, és a szomszéd táborban beteg gyerekek nyaraltak. Egy fiú azok közül, aki vigyázott rájuk a strandon, nagyon megtetszett nekem. Napokig vártam, aztán minden bátorságom összeszedve odamentem hozzá. Ráadásul önbizalomhiányosan, mivel strand lévén fürdőruhában kellett lenni, és nem voltam vékony. Beszélgettünk, viccelődtünk a gyerekekkel. Megmutatta, hogy kell a kerekesszéket kezelni, szépen mosolygott rám, teljesen odavoltam. Ő vöröskeresztes volt. A tábor végén váltottunk egy levelet, azt mondta, "nagy szívem van". Teljesen odavoltam. Eszembe jutott, amit te is írtál, hogy elmegyek a "gyülekezetükbe". Ez náluk a Vöröskeresztet jelentette, aminek tagja volt. Odamentem, és minden fotót eltettem, amin rajta volt, utána meg elmentem a központjukba, hogy felvegyenek engem is. Jártam vöröskeresztes összejövetelekre. Fogytam, kontaktlencsét csináltattam, hogy felfigyeljen rám. Le sem tojta. Kísérgettem, kedves voltam vele, semmi. Talán meleg volt, ez volt az érzésem, de fogalmam sincs. Aztán elsikkadt a dolog, de sokszor eszembe jut, mi lehet vele. Neked több sikert kívánok.

A szerelem nem ismer határokat.