Férfi és nő közötti barátságnál a nők hogyan tudják ezt helyén kezelni?

27 éves férfi vagyok és házas. Világ életemben jól kijöttem a lányokkal, viszont iszonyatosan kellett figyelnem mindig, tudatosan arra, hogy ne kerüljenek hozzám túl közel, mert - lehet, hogy nevetségesen hangzik, de - könnyen szerelembe esem.

Az a baj, hogy szerintem egy jó párkapcsolat alapja az olyan, mint egy nagyon jó barátság. Szeretsz a másikkal lenni, közös értékrend, érdeklődési kör (zene, szórakozás, akár politikai beállítottság, élethez való hozzáállás, stb) egyszóval nagyon hasonlóak vagytok és gördülékeny minden. És nálam itt szokott eljönni az a pont, amikor rájövök, hogy akkor két nagy lépés hátra, találkozzunk kevesebbet. Pláne ha még dekoratív is az illető nő. :) Persze lehet "jóban lenni" nőknek és férfiaknak egymással, de az meg nem barátság, csak haverkodás, vagy szimpla ismerősi viszony. De amikor valaki késztetést érez arra, hogy kettesben csináljon programokat a lány barátjával, úgy mint koncert, vacsora, utazás, az már nagyon túlmutat a barátságon, szerintem. Pedig a fiú barátaimmal ha elmegyek egy ilyen eseményre (volt már precedens), akkor abban nyilván nincs semmi kivetnivaló és nem is rizikós. És ez igazából nagyon rossz, hogy nem tudom függetleníteni magam.

Végső soron az érdekelne, hogy ez a nőknél hogy megy? Mert lassan a 30 évem alatt egyszer sem volt alkalmam ezt megkérdezni senkitől: lányok/nők! Ha Ti nagyon-nagyon jól kijöttök egy férfival, imádjátok a humorát, a jellemét, az egész embert ahogy van, rengeteg a közös bennetek, akkor tudtok rá csak és kizárólag barátként tekinteni?