Ti hanyagoltatok már barátságot, mert az illető csak magáról beszélt?

Az 1-es nagyon jó leírta, én is leépítettem a vele való kapcsolatot. (Bár hozzáteszem, hogy nem régi, gimis barát, hanem munkahelyi barátság volt.)

Ezen nem igen tud szerintem magától változtatni, ez olyan, mintha alapvető személyiségét kellene megváltoztatni..

A sokat p.fázás egy dolog, azonban a másikra (is) való figyelés, érdeklődés egy másik. Meg csak a saját problémái a fontosak, ilyenkor a te örömödnek még csak örülni sem tud, ha nem sajnáltatod és hallgatod végig a fél órás előadásait, akkor megsértődik.. Akkor boldog, ha ő van a középpontban. Műhisztik és drámák/sértődések, ha épp kevesebb figyelmet kap.

Ez az önzőség és sÄggfejség még most is felbosszant, hogy csak eszembe jutott. :)

Én pont az ellenkezőjét tettem, azért hanyagoltam barátságot, mert az illető semmit se mondott magáról még annyit se hogy hogy hívják az új pasiját miután találkoztam is velük.

Én szeretem meghallgatni az embereket, minél több mindenbe avatnak be annál jobb

Nekem is van egy ilyen ismerősöm.

Mindig jön a problémákkal, kb. ugyanaz a lényege. Egyszer fogtam magam és tényleg nagyon jó tanáccsal igyekeztem neki sorolni, hogy min változtasson, hogy álljon a dologhoz. Alig győzött köszönetet mondani és uhh, igazam van. Aztán egy hét múlva ugyanúgy a gödörben, maga alatt ásva a sírt. Én azóta csak mosolyogva olvasom a hülyeségeit, amikor éppen van hozzá idegem, csak hogy ne unatkozzak, de már nem ölök bele semmi energiát. Már csak azért tartom vele a kapcsolatot, mert kíváncsi vagyok, hogy mi lesz vele évek múlva, mert csoda, hogy életben maradt eddig.

Egyébként lehet hanyagolni az ilyet, de mivel csodába illő hülyeségekkel traktál, egy könnyed kikapcsolódásnak elmegy :D