Mi a véleményetek erről a barátságról? Történt veletek ilyesmi? Mit csináltatok?

Még elsőben összebarátkoztam egy lánnyal, elválaszthatatlan barátok vagyunk már évek óta, de úgy érzem az utóbbi időben, hogy romlik a kapcsolatunk. Valamint most vagyunk nyolcadikosok. Azt tudni kell, hogy egy makacs, önimádó, akaratos, pesszimista, versengő, unalmas (sok felesleges dolgot elmesél) lányról van szó. Igen ezek a tulajdonságok nem igazán előnyösek, régebben elvoltam vele így, de mostanában megnőttek az igényeim, egy igazi barátra van szükségem, aki jó hatással van rám, valószínű a sok csalódás, átverés, kihasználás miatt, amit más embereknek köszönhetek.

Most pedig egy kis storytime jön:

Nem rég eléggé összevesztünk és az egy iskolai projekt miatt volt. A feladat egy plakát elkészítése volt. Én a témát képregényben akartam feldolgozni, mivel szeretek rajzolni, jól rajzolok és ezen a szakon tanulok tovább. Elkezdtem felrajzolni a képregényt (abba is a csaj alig egyezett bele, hogy ez legyen) és utána miközben én rajzoltam a szellemi fogyatékos fiú barátjával elkezdték színezni (nagyon rondán, és igénytelenül). Ezen eléggé kiakadtam, hisz szép igényesen felrajzolom, ők pedig elrontják a színezéssel. Az a nőszemély pedig filctollal elkezdi felírni a címet, miközben tanácsoltam neki, hogy ceruzával vázolja fel, hogy szép legyen, hát neki a feje után kellett mennie, és jól elrontotta a címet. Az órán nem tudtuk befejezni a projektmunkánkat, még maradt egy csomó képkocka, jelenet, amit meg kellett rajzolnom. A tanárnak nagyon tetszett a munkánk (még így is :v), ezért a dicséret mellé hozzá tette, hogyha elkészül kiteszik valahova. Természetesen m beszerettük volna fejezni. Én mondtam, hogy hazaviszem én és befejezem a rajzokat és átviszem ahhoz a csajhoz délután. Ő meg: "Nem!! Én kérem el tanárnőtől én viszem haza és te átjössz 5-kor és ott megrajzolod." Én meg legszívesebben felpofoztam volna, úgy viselkedik mintha ő rendelkezne a projektmunkánk "jogaival" és csak az övé lenne, miközben én is nagyon sokat dolgoztam rajta. Át is terveztem menni 5-kor (én hülye, csak nem akartam a tanárnőt cserben hagyni), de a keresztszüleim látogatóba jöttek, és ilyenkor nem illik lelépni, ezért nem mentem el végül. Facebookon viszont privát üzenetben írtam mindenről, hogy ez nagyon nem oké. Ő vissza sem írt, mintha legyintene rá, már azt hittem el sem olvasta, akkor viszont a szemébe mondtam volna meg ugyanezt, amit írtam, ezt meg is tettem. És azt a k@rva még neki állt feljebb. Megfenyegetett, hogy ő megcsinálja egyedül a projektmunkát és azt mondja a tanárnőnek, hogy ő dolgozott rajta egyedül, ezt is tette. És rohadtul nem esett jól. Ezután meg odajön jó pofizni, meg untatni a hülyeségeivel. Azt tudni kell, hogy kitűnő tanuló a csaj és gyakorlatilag élete sincs, annyit tanul, persze ezzel nincs baj, ha tanul, de ennyire? És ez a "kitűnő tanuló" kitüntetés miatt, azt hiszi mindenben tehetséges, és ő az atyaúristen. Ha valami nem sikerül neki elsőre, akkor lehetetlen, hogy ez azért történjen, mert esetleg vétett egy hibát, mindig van kifogása. És rengeteget panaszkodik is, hogy mennyire rossz az élete, milyen igazságtalanok a szülei. De az a helyzet, hogy a szüleivel is rohadt tiszteletlenül bánik. Az anyja hoz neki egy ruhát, "Ez szar vidd innen!" így kell ezt kifejezni, hogy nem tetszik? Én sokszor azt sem mondom meg, ha nem tetszik, nem akarom a anyukámat megbántani vele. De hogy egy ember ilyen érzéketlen legyen? Ilyet sem láttam még ezelőtt.

A beszélgetéseink csak annyik voltak, hogy ő elmesélte, hogy a macskája felugrott az ágyra, meg le meg ilyeneket, a másik véglet, amikor a kémiai, fizikai, biológiai dolgait mondja nekem, amihez segghülye vagyok, és ezt ő is tudja, de csak azért is. Emellett egyfolytában azt érzem, hogy lenéz, olyan hangnemben is beszél velem. Állandóan verseng velem, többnyire azokban a tárgyakban, amikben ő jó, és mosolyog, ha ő kapja a jó osztályzatot, miközben tudja, hogy én nem vagyok ellenfél a számára, mert nem érdekel az a tantárgy, nem értek hozzá. Rossz értelemben kritizál mindent bennem, a stílusomat (tudniillik, hogy jellemző rám a rocker öltözködés), a zenei ízlésemet és amiket szeretek olvasni, nézni (animék, mangák, különös, elvontabb témájú könyvek), ezekre sokszor azt mondja, hogy nem jók, mást akar rám erőltetni, ami inkább az ő ízlése és próbál kioktatni, hogy mit kéne hallgatnom, olvasnom, néznem és hogyan kellene öltözködnöm. A rossz tulajdonságaimat emeli ki, hogy én ehhez, meg ahhoz nem értek, pedig "értenem kellene, könnyű, még egy hülye is meg tudja csinálni." Amihez pedig értek, jó vagyok benne, szeretem csinálni, a kosárlabda, a rajz, az angol, a videózás, videószerkesztés és az írás, ezeket pedig rossz értelemben kritizálja. Tény, hogy mindenben vannak hibák, de hogy egy ember csak azokat nézze. Ezzel azt érte el, hogy rám ragadt ez, és tényleg el hittem, hogy totál tehetségtelen vagyok, és nincs tehetségem semmihez, ami nagyon sok önbizalmat elvett, ami most regenerálja magát, de ha ez az ember tovább az életemben marad, nagyon nehéz folyamat lesz ez a regenerálódás. Jelenleg igyekszem megszakítani vele a kapcsolatot, vagy legalábbis eltávolodni tőle, de ezek mellett a rossz tulajdonságai között még parazita is, lehetetlen lerázni, ha oda megyek máshoz beszélgetni, követ, mint egy kutya. Mondták már nekem az osztálytársaim, hogy meg kellene szakítanom a kapcsolatot vele. Sokszor érzem azt, hogy távolságot tartanak tőlem, de ez nem miattam van. Ha egyedül vagyok szívesen oda jönnek beszélgetni, de ha ő is a képben van meg sem közelítenek, mert nem kedvelik a csajt, mivel elég passzívan áll hozzá az osztályközösséghez. Ha a többi osztálytársam odajönne hozzám, ha "ő" is ott van el kell viselniük az "ő" társaságát is, ami ugyanolyan hatású, mint az én esetemben. Meg is kérdezte még régebben, hogy tartjuk-e még a kapcsolatot az általános után. Mivel kolis lennék nem lenne rá sok esély. Ő ajánlotta, hogy hetente találkozzunk nála szombaton, mert azt is említette régebben, hogy többet akar találkozni velem. Én meg ellenzem ezt a heti szombati dolgot, mert az az egyetlen olyan napom, amit teljes egészében itthon tudok tölteni, és ez idő alatt a családommal szeretnék lenni. Meg ezek után már találkozni se szeretnék vele.

Érdekelne a ti véleményetek a dologról, lehet, hogy csak én reagálom túl a dolgot, vagy csak számomra tűnik ez igazságtalannak.

Jó hosszú monológot írtam. Köszönöm annak, aki végig olvasta. Ha van hasonló sztoritok szívesen elolvasnám. És ha van valami módszeretek, hogy hogyan marhatnám el magam mellől ezt a kis parazita energia vámpírt, hogy lehetőleg ne boldogítson jövőre,mert már nagyon elegem van a társaságából.

14/L