Hogyan szerezhetnék úgy barátokat hogy már van egy csomó közelebbi haverom? Bár az iskolán kívül nem nagyon tartjuk a kapcsolatot.17

Hogyan szerezhetnék közelebbi barátokat? 17F Középiskolás vagyok Budapesten immár 2 éve; Budapesttől nem messze lakom azelőtt ott jártam általánosba ott mindig megvoltak az éppen hozzám közelebb álló személyek,haverok,barátok lányok, fiúk egyaránt..de ennek ellenére,nyolcadik osztályban már nagyon vártam a középiskolát úgy éreztem hogy nagyon kéne már a változás mert általánosban már korlátozva éreztem magam és a végére egyre magányosabbnak is; nem féltem a Budapesti légkörtől,a mindennapi utazástól és ez azóta sem változott. Amikor bekerültem az osztályba ott eléggé változatos szémélyiségű embereket ismerhettem meg,az eleje nagyon nehéz volt amit csak utólag vettem észre:( a helyzet az hogy az iskola mindenféle diszes,és viselkedési problémás gyerekekre van berendezkedve akiknek mindenféle tanulási,vagy beilleszkedési nehézsége van és erről van is szakértői véleményük,. Nem fogyatékos,nem kisegítő, de sok érdekes embert ismertem meg ott... nekem nincs ilyen papírom/gondom és még kb 6 osztálytársamnak sem szóval nem én vagyok az egyedüli. Akkor miért jöttem ide,?? Közelsége miatt,a nyolcadikos bizonyítványom sem volt a legszebb ,bár lehetett volna rosszabb is,És érdekelt a Környezetvédelmi és vízgazdálkodási szakmacsoport, mellesleg a felvételi jelentkezést is rosszul csináltam mert az első pár helyre erősebb iskolákat jelöltem amit nem kellett volna... ezért hát itt vagyok! Az első egy évben nagyon nehezen szokott össze az osztály sokan elmentek,páran jöttek de mindig volt valami probléma... én meg tanultam velük ellentétben mert én továbbtanulási tervekkel mentem oda,bár ez ott még kilencedikben ritka elképzelésnek számít, az osztályban ami a hatalmat/értéket jelentette (nagy részben még most is) az a cigizés,leszarom a tanulást,ismerem-e őt meg őt,?és az hogy minden hülyeségben benne legyél. Akkor még haverokat is nehéz volt szereznem,de már az elején is megvolt az a 2-3 ember akivel közelebb is elbeszélgettem de ha mondhatom ezt kényszerből mert valahogy mások voltak mint akiket eddig előtte ismertem és nekik volt is van is ilyen diszes,tanulási,beilleszkedéses papírjuk. Hamar én lettem az az osztályba akire azt mondták hogy a ,,jó tanuló ami nagyon meglepő volt mert általánosban nem éppen erről voltam híres de az tény hogy sokkal többet tanultam és több is volt hozzá az akaratom mint akkoriban volt is motivációm és ez fontos! A tizedik osztály is hasonlóan indult bár már jobban éreztem magam és megszoktam a bandát,a Pesti életet,kicsit én is szocializalódtam mert azt tény én sem voltam ilyen téren penge! Egyre több emberrel kezdtem beszélgetni viszont a gond az hogy eléggé monológ módon mert én inkabb csak a hallgató szerepet töltöttem/töltöm a beszélgetésekben aki mindenre tud valami jót reagálni,és érdeklődő arckifejezéssel hallgat., az évfolyam végére azért már jobban éreztem magam az osztályba mert mindenkivel volt valami közös téma,pár élmény stb.. olyanokkal jóba lettem akiket tavaly nem nagyon csipáztam meg ők sem engem és mondhatni padtársaim lettek:) tény hogy én is és ők is változtak. A bajom még akkor is az hogy én őket még nagyon csak havernak tudom tekinteni én eléggé sokat tudok róluk de ők szinte semmit rólam csak ami az iskolában látszik kb, szóval én meghallgatom őket válaszolok reagálok de én megmaról nagyon nem szeretek beszélni mert unalmasnak találom az életemet,elmaradottnak érzem magam,amíg ők azt mesélik hogy hétvégén nem tudom milyen kocsmába voltak,vagy motoroztak és ez volt az volt és hú de izgi, addig én legfeljebb annyit mondhatnék hogy hetvégén otthon ebédeltem,telefonoztam,dolgoztam,talán tanultam szóval semmi érdekes, lehetne közelebbi barátom is ha pl én is motoroznék vagy lenne kocsim vagy ilyenek mert így lenne közös program,mutatnivaló de mivel nincs rá pénzem,és a szüleimmel sincs nagyom kedvem ilyesmiről beszélni így nehéz, mellesleg a nyaram is a Mekibe fog munkával telni hogy nekiállhassak a komolyabb nyelvtanulásnak hogy legyen már egy rohadt középfokú nyelvvizsgám:( szülői hátteremet nézve hát vannak nehézségek amik eléggé bántanak és nincs kedvem Senkinek sem elmondani hogy apám 67 éves akkor ment nyugdíjba amikor én első osztályba mentem és anya 16 évvel fiatalabb apánál és hát nem valami optimális köztük a házasság, sajnos apa az nem éppen az a lendületes,fiatalos nyugdíjas nem szeret sehová sem menni ami mindig is így volt amióta az eszemet tudom,eléggé konzervatív a felfogása a világról,nehéz vele megértetni hogy ,,oké semmi gond ma éjfélre érek haza,igen van busz stb... kocsink sincs nem is volt szóval sok helyre nem jutottunk el rengeteg dologból kimaradtam amire csak az utóbbi időben jöttem rá, pl még nyaralni sem voltunk soha,közösen moziba,színházba,külföldön stb... ő régebben azt szerette hogy ha csak otthon ülök esetleg átjönnek a barátaim,haverjaim sosem ellenezte ezeket a dolgokat,ezt nagyon nem szívesen mondom el senkinek mert szerintem sokan nem értenék meg de az biztos nagyon zavar hogy azt hallgatom hogy ,,na te hol nyaraltál? Woow de jó" vagy hogy apával hétvégén kimentünk Ausztriába ezért meg azért addig én csak feszülök.. sok unalmas korszakom is volt régebben és talán emiatt is voltam már 5 osztályban majdnem 90Kg.. ott lefogytam egy jó pár kilót azóta 5 fogyókúrát csináltam végig most 17 évesen 70Kg vagyok teljesen átlagos testem van,és az étkezéssel is megváltozott nagyban a viszonyom:) szoktam járni futni,biciklizni, próbálok sportos lenni:) immár 3 hónapja barátnőm is van nagyon szeretjük egymást,eléggé sok dolgot el is mondtunk egymásnak szóval nem mondhatnám felszínesnek a dolgot:) amikor az osztályban ezt megtudták nagyon örültek neki, mindig kérdezték utána hogy hogy vagyunk,megvagyunk meg hogy látszik is rajtam hogy sokkal boldogabb vagyok ami igaz és nagyon meglepődtem ahogy fogadta az osztály. Ha valakinek születésnapja van akkor mindenkinek mondania kell valamit az ünnepeltről én azt kaptam hogy: kitartó,mindenkivel van valami közös pontom,mindenről van véleményem és hogy talán én vagyok az egyetlen az osztályba aki senkivel nincs haragba, emberismerő vagyok aki észreveszi a mások érzelmeit, meg nagyon jó hogy tanulok angolt egyénileg netről már egy ideje és hogy ők biztos nem csinálnák,és hogy mekkora a kitartásom hogy ezt csinálom stb... én ezt nem tartom olyan nagyra igazából ha akarok valamit nekem kell érte tennem nem de?.. tanulmányilag az év vègén 4 és àtlaggal zàrúlt ezzel az első helyen álltam ,de nem tanultam magam agyonra mint ahogyan azt sokan gondolják az osztályból... részletében magamról: szeretek a természetben mozogni,érdekel a tudomány,társadalmi kérdések,mindenről van véleményem,Rock zene esetleg komolyzene vagy akármi ami megtetszik,horoszkópom Bika,szeretek dolgozni ha annak van eredménye ha valamibe belekezdek azt hatalmas erőbedobással általában,sportosan divatosan öltözködöm,szeretek főzni-sütni,nyitott vagyok az új dolgokra,szeretek utazni bár még ez nem nagyon jött össze nálam ,és Budapesten mozogni,utazni helyeket felfedezni stb.. vannak embertípusok akik hamar lefárasztanak bár egy idő után mindenki lefáraszt.... érdekel a pszichológia,filozófiai kérdések,világegyetem, és hogy reál vagy humán beállítottságú vagyok-e azt nem tudom😂 ja és utálom a citromos sört:) kb ennyit tudok mondani magamról, magányosnak érzem magam ami mostanában már nagyon zavar szóval aki valamit esetleg tudna tanácsolni annak előre is köszönöm:) ha van valami kérdése írhat privátban vagy kommentbe is!