Hogyan lehet barátot szerezni?

Ebben a k*va politikai korrektséggel fertőzött világban az ember már nem is mondhatja ki azt, amit gondol...

Mégis, mit kellett volna mondanom? Hogy menj közösségekbe, keress egy hobbit? Ezeket a sztenderd szövegeket gondolom, már hallottad.

Ilyen barátságok, amiket Te mondasz, 18-20 éves korig alakulnak ki, még középiskolában, esetleg egyetemen. Utána már a munka, család, lakóhelyváltozás nem nagyon engedi, hogy bővítsd a baráti körödet. Az a lelki társi kapcsolat a feltétel nélküliségen alapszik. Úgy szeretem a másikat, ahogy van. Függetlenül a munkájától, beosztásától, tanulmányi eredményétől, társadalmi különbségektől stb. Ezek a feltételek a felnőttkorban már megszűnnek, befejeződik a személyiségfejlődés, eltávolodnak az emberek egymástól. Szinte mindenki érdekből barátkozik, vagy csak azokkal barátkozik, akikkel azonos munkát űz, azonos helyen dolgozik, nyaral, stb. Ezek az emberek viszont, nem lelki társak.

A fiatalkori naivitás idején van lehetőség, hogy az ember őszinte barátokra találjon, megtalálja a lelki társát, akivel azonos személyiség. Felnőttkorban ez szinte lehetetlen, mert mindenki szerepeket játszik (a szónak nem csak a negatív értelmében). Azaz, lehet, hogy pl. egy agysebész nagyon megértené magát egy pénztárossal, tök jó országos cimborák lennének, de nyilván elképzelhetetlen lenne, hogy egy agysebész barátkozzon egy pénztárossal, kivéve, ha már fiatal koruk óta ismerik egymást!

Ha azonos helyen dolgoztok, nincsenek nagy társadalmi különbségek, akkor pedig az okoz nehézséget, hogy az egyik fél mindig jobb lesz a szakmájában, vagy pl. a főnök őt jobban kedveli, ő neki háza van, de neked még csak kislakásod, stb. stb.

Csak azt akartam mondani, hogy a felnőtteknél a barátkozás már gyakorlatilag nem létezik. Érdekek vannak, számít a rang, intelligencia, vallás, stb.