Szerintetek mitévő legyek?

Volt egy ismerősöm, akivel facebook-on hosszabb időn át tartottam a kapcsolatot és úgy éreztem, hogy kialakult köztünk egy barátság. Többször találkoztunk, de volt vele néhány furcsaság. Megkért, hogy közös fotókat ne tegyek ki a facebook-ra, és azt is kérte, hogy ha sok képet tesz ki egy albumba, akkor háromnál többet ne lájkoljak, mert zavarja. Én szerettem volna, hogy köztünk komolyabb barátság jöjjön létre, mert alapból szimpatikus volt az illető. Sorozatban tettem neki a szívességeket, kocsival többször hazavittem, segítettem a költözködésében és bútort is szereltem neki. Mindezt önzetlenül tettem. Ő telefonon nagyon ritkán hívott, és ha beszéltünk is, a leghosszabb beszélgetés 6 perces volt, mert mindig sietett és gyorsan le akarta tenni. Üzenetben is mindig én érdeklődtem először, hogy mi újság vele, eszébe se jutott volna hogy például külföldről írjon, csak akkor tette, miután érdeklődtem nála. Programokra 10-ből kilenc esetben én hívtam. Mindezt elnéztem neki. Először akkor fakadtam ki rá, amikor elhívott egy kirándulásra, majd másnap táncpróbára hivatkozással lemondta. Úgy éreztem, hogy mindent előbbre sorol nálam. Aztán másodszor akkor haragudtam meg rá, amikor édesanyám stroke-ot kapott és ő még csak fel se ajánlotta a segítségét (pedig korábban én már sokat tettem érte). Most legutóbb azon kaptam fel a vizet, hogy elmentünk szurkolni a Margitszigetre, és 10 perc után ott hagyott, hogy túl nagy a zaj, majd 40 perccel később beállított, mintha nem történt volna semmi sem. Ráadásul az is bántott, hogy kiposztolt egy sikeres és sikertelen embert összehasonlító plakátot a facebook-ra, amiből a sikertelen ember képe alatti szövegből magamra ismertem, és ehhez szóban hozzá tette, hogy csak a testileg és lelkileg egészséges emberek lehetnek sikeresek (tudja, hogy asztmám van, tehát eleve kizárt ebből a körből). Most vezetői állásban van és már azt képzeli, hogy az ország vezetésére is egyedül ő alkalmas, miközben mindenki mást lesajnál maga körül. Legalábbis én így érzem. Ezt szóvá is tettem neki, sajnos nem túl finoman, de már nagyon kiborított az elitista hozzáállása. A kiborulásom után letiltott a facebook-ról és az előre leszervezett kirándulásunkat is lemondta. Mitévő legyek vele kapcsolatban? Ha állandóan bocsánatot kérek tőle, úgy érzi ő hibátlan, ezzel is csak az egóját növelem. Ha meg nem, akkor meg az a baj. Én tényleg csak egy figyelmes, támogató barátot szerettem volna látni a személyében, de sajnos már nem ezt látom benne. Hagyjam? Vagy érdemes még újabb kört futni?