Én reagálom túl vagy nekem van igazam ebben a helyzetben?

Az utóbbi időben sajnos gondjaim voltak az elhelyezkedéssel, és ezt az egyik ismerősöm jól tudta, aki elvállalt egy külföldi munkát valamilyen gondozóként, és meg is beszéltük, hogyha jó a hely, akkor ideiglenesen kimegyek én is, ha minden kötél szakad. Eleinte erősködött is, hogy az én személyiségemhez illene ez a munkakör, mert türelmes vagyok az emberekkel, noha szerintem ez nincs így, de mindegy.

Aztán kiköltözött, eleinte eléggé nehezen teltek a napok és sok volt a probléma, de ennek ellenére rendszeresen tartottuk a kapcsolatot, minden nap beszéltünk.

Viszont meglehetősen hirtelen, amint rendeződtek a dolgai elég furcsán kezdett viselkedni, valahogy bármire amit mondtam, a munkáját hozta elő, és mindig az volt a vége, hogy én gyakorlatilag egy felelőtlen valaki vagyok, és nem lennék alkalmas elvégezni azt. Teljesen abszurd, jelentéktelen helyzetekből hozakodott elő ezzel (pl. nem tudta kiszedni a sim kártyát a telefonjából, és mondtam, hogy kérjen a szomszédtól egy fogpiszkálót, de történetesen a szomszédjában is egy sérült személy lakik, akit ilyesmik közelébe nem szabad engedni, és ebből azt szűrte le, hogy én felelőtlen vagyok, mert egy súlyos mentálisan sérült embernek a kezébe fogpiszkálót adnék). Amint összebarátkozott másokkal a munkahelyen alig beszéltünk, és amikor én kezdeményeztem rettenetesen elutasító és lenéző lett, egyszerűen nem is értem miért. Nektek mi a véleményetek, én reagálom túl ezek alapján?