Elmennétek erre a lánybúcsúra?
Régi barátnőm hívott meg, akivel viszont az elmúlt 2 évben (mióta megszületett a lányom) alig tartok kapcsolatot. Próbálkoztam párszor beszélni vele, de hamar lepattintott, pedig esküszöm, egy szót nem szóltam a gyerekről, tényleg, tudom, hogy utálja a gyerekeket, ezért szándékosan nem hoztam szóba. Viszont ő előre eldöntötte, hogy velem innentől kezdve úgysem lehet majd semmit csinálni, és ő maga alakítja úgy, hogy ne is nagyon legyen erre lehetőség. Egy ideje már ráhagyom, látom, hogy kár vergődni, így kb 3x találkoztunk, akkor is 10 perc után menekült, meg max 5x beszéltünk facebookon az elmúlt 2 évben.
Viszont most férjhez megy, az esküvőre meghívott, ami oké, de a lánybúcsúra is, amivel kapcsolatban kissé olyan érzésem van, hogy leginkább csak annak köszönhető a meghívás, hogy én is meghívtam anno az enyémre (végül nem tudott eljönni, hiába kért szabit, nem kapott). Szinte nem is beszélünk, ő egyetlen alkalommal keresett, azért, hogy kérjen egy szívességet, a maradék pár alkalmat én kezdeményeztem, és hamar le is rázott. Nem érzem, hogy barátnők lennénk.
Meg tudnám oldani, hogy ott legyek, de mivel nem olyan a kapcsolatunk, és nem vagyok benne biztos, hogy nem csak muszájból hívott meg, nem tudom, elmenjek-e. Az esküvőre megyünk, a lánybúcsú viszont közeli barátnős buli...
Ti mennétek?
válasza:Nem amiatt megy férjhez, még mindig utálja a gyerekeket, nem akar egyáltalán. Mikor itt volt ideadni a meghívót, következetesen rá se nézett az enyémre, illetve kétszer húzta rá a száját, mikor odaszaladt hozzám "ANYAAAAA" felkiáltással, miközben beszélgettünk. Ennyit volt képben a gyerek, amúgy a férjem lefoglalta addig, de ezek szerint ez is sok volt neki.
A többi lányt nem ismerem egyáltalán, a közös szervezkedős beszélgetésben látom, hogy többen szarnak az egészre, és nemnem mennek el. Emiatt is dilemmázom, hogy biztos rosszul fog esni neki, hogy kevesen vették a fáradságot, nem akarom súlyosbítani, a következő pillanatban viszont az villan be, hogy miért is érdekel ez engem...
válasza: válasza: válasza:Őszinte leszek, én nagyon nem kedvelem a gyerekeket, néha már szinte fóbiásan kerülöm tömegközlekedésen is a "szitut". Viszont az ismerősök, rokonok, barátok gyerekeivel mindig kedves és előzékeny vagyok, ha nem is őszintén sokszor. Szerintem már az, hogy így semmibe vette a gyereked iszonyú gáz...legalább ennyire megerőltethette volna magát!
Tehát: nem mennék el.
Őszintén szólva én abszolút képes vagyok tolerálni, hogy nem csípi a gyerekeket, nem vagyok az a szűk látókörű, idióta anyaszörny, akinek csak a gyerek a témája, csak ő létezik stb. Természetesen imádom a lányomat, de fel tudom fogni, hogy van, aki nem gyerekpárti. Nem is vártam volna el tőle soha, hogy gügyögjön neki, habár azzal is egyetértek, hogy normális ember legalább egy sziát meg egy mosolyt kierőltet magából ilyen helyzetben, de nem tette, oké. Igazából az zavar, hogy ő előre eldöntötte, hogy akkor nekem game over, megkattanok, úgyse lehet velem csinálni majd semmit, és ennyi. Nem is volt kíváncsi egy percig se arra, hogy így történt-e, mintha sértésnek venné, hogy szültem, és egy olyan életformát választottam, ami neki nem szimpatikus.
Na mindegy, nem ez a lényeg. Köszönöm a válaszokat, valószínűleg kimentem magam, és nem megyek el. Lehet, hogy a gyerekre hivatkozom, hadd legyen elégedett magával, hogy igaza volt :D
válasza:"Lehet, hogy a gyerekre hivatkozom, hadd legyen elégedett magával, hogy igaza volt :D"
Haha, ez jó lenne. :D
válasza:Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!