Tényleg ilyenek a barátok?

Van pár "barátom". Szoktam velük menni focizni, vagyunk mindig legalább hatan. Kispályán ez elmegy. Én nem vagyok egy túl jó játékos, de ha hívnak megyek, nem akarom cserben hagyni őket. Több technikai hibát is vétek a meccsek során, van, hogy kihagyok helyzeteket. Emiatt engem állandóan szidnak, mint a bokrot, meg kötekednek, hogy így nyomorék, meg úgy nyomorék, szar vagyok.

Ketten közülük osztálytársaim voltak. Az iskolában is állandóan kötekedtek. Az osztályból ki voltam közösítve, mindenki csúfolt, szidott, átkozott, a halálomat kívánták. Ez a két fiú is közélyük állt. Meg mondták, hogy igaza van az osztálynak, én egy hülye, flúgos vagyok. Azzal riogattak, hogy majd a középsuliban majd seggbe raknak, meg összevernek, mert arra vagyok csak jó. Amikor megkérdőjeleztem a "barátságunkat", akkor jött a duma, hogy "csak vicceltünk, mi vagyunk a barátaid, ne vedd komolyan!" Hát persze, a sokadik után már nem lehet, nem komolyan venni. Meg amúgyis mindig olyan komolyan mondják. Amikor négyszemközt vagyok valakivel a bandából, akkor persze nincs ez. Nem kötekedik egyik sem, meg jönnek a dumával, hogy "örökké barátok leszünk, még jó veled lógni".

Érdekes, a középiskolában nem tapasztalom ezt. Mondjuk ott is balhéztam, de azok amúgyis az ellenségeim, nem "barát" kategória. Az osztályban nem igazán barátkozom senkivel, tartózkodó vagyok, de ott egyébként olyan nagy problémám ilyen szempontból nincs.