Hogyan beszélgessek a gyerekekkel? Miért írnak rám?
A kérdés elég bénán sikerült, de vázolom a helyzetet.
A volt párom húgai a szakításunk óta akkorára nőttek, hogy megtanultak írni, kaptak telefont és lett fb oldaluk is. (Amikor szakítottunk akkor jártak 1. osztályba, most 4.esek) (6 évig voltunk együtt, így jóformán majdnem születésük óta ismerem őket)
Bejelöltek a lányok, felvettek viberre is, és napi rendszerességgel írnak nekem, de teljesen jelentéktelenül, nem lehet velük igazából beszélgetni. Pontosan úgy válaszolnak nekem, mintha abszolúte nem akarnának velem beszélgetni, holott ők kezdeményezik mindig a "beszélgetést".
Itt egy példa:
Hugi: Szia!
Én: Szia!
Hugi: Hogy vagy?
Én: Jól köszönöm és te?
Hugi: Jól. (itt meg is áll a beszélgetés, nekem kell lépni)
Én: Mi a helyzet? Várod már a karácsonyt meg a szünetet?
Hugi: igen
Én: Milyen a suli? Szereted? Jó oda járni? Sok barátod van?
Hugi: igen
Végül semmi egyéb, sem elköszönés sem semmi.
Nem írnak semmi kézzel foghatót, nem válaszolnak semmire bővebben, mindig csak 1 szóval (igen/nem) nem kérdeznek semmit a hogy vagy-on kívül.
Napi szinten viszont ez kicsit idegesítő, és kezdem tehernek érezni, de mégsem szeretném őket megbántani.
Már nem vagyunk jó ideje személyes kontaktban, így még nehezebb bármiről is beszélgetni két 10 évessel, akármennyire is jóban voltunk és imádtuk egymást.
Tényleg csak az lenne a megoldás, hogy nem válaszolok nekik?
Vagy van valami kulcs ami nyitja rajtuk a lakatot és lehetne mélyrehatóbb beszélgetéseket is tenni velük?
Találkozásra úgy sincs lehetőség, így akár mennyire is szerettem a két leányzót egyszerűen nincs sok értelme a kapcsolat "ápolgatásának".
Valaki volt már esetleg hasonló helyzetben?
Az új kapcsolatról meg már ne is beszéljünk, hogy a párom nem hiszem, hogy túl jó szemmel nézi, amikor az exem húgai írogatnak nekem, akkor sem, ha még kicsik.
Az olyan, mintha egy darabka még mindig itt lenne velem/velünk onnan.
válasza:
válasza: válasza: válasza: válasza: válasza:Hugi: Szia!
Én: Szia!
Hugi: Hogy vagy?
Én: Jól köszönöm és te?
Hugi: Jól. (itt meg is áll a beszélgetés, nekem kell lépni)
Itt, ahol megáll a beszélgetés, küldesz egy :) mosolygós fejet, amire ők nem fognak reagálni, és kész is vagy. Ne folytasd a beszélgetést, hiszen láthatóan nem is igénylik, és amúgy sincs értelme.
válasza:Ott, ahol megáll a beszélgetés, tényleg neked kell valamit kérdezni, de ne ilyen sablont írj (ha visszagondolsz, téged is idesegített, ha mások az iskolára kérdeztek rá), inkább olyat kérdezz, hogy mit csinál szabadidejében, mi érdekli öket, stb. (persz feltéve, hogy akarod folytatni velük a beszélgetést). Akkor látják, hogy tényleg érdekelnek, és nem sablom szöveggel akarod öket lerázni. esetleg Skyp-on keresztül tudtok beszélgetni, az is megoldás lehet.
A másik meg, hogy az a párod ilyenbe beleköt, akkor jobb vele vigyázni, mert idövel túlságosan be akar majd korlátozni!
válasza:Köszönöm szépen mindenkinek a választ!
Volt időm is átgondolni őket, és teljesen igaz, + amit még privát üzenetben is kaptam.
Egyrészt igaz, lehet, hogy unalomból nyomkodják a telefont, vagy ha olyan közegben vannak, ahol "menő" hogy pittyeg a telefon, de igaziból csak ezért írnak.
A kommunikáció tanulása: ez is igaz. Amikor én ennyi idős voltam, még igencsak gyerekcipőben járt az internet a lakásokban, és napokat is várni kellett egy egy e-mail üzenet válaszára. Milyen nagy szó volt akkor, milyen izgatottan ültem le a gép elé megnézni, hogy kaptam e-mailt :) (elváltak a szüleim, így anya sokszor küldött nekem a munkahelyéről)
És ott van még az akkori kommunikációs forma, az sms. Költséges volt, és volt karakter maximum. Így amikor én voltam 10 éves, minden lehetőséget meg kellett ragadni ezeken az eszközökön, hogy minél bővebben és minél több mindenről írjak a másik személynek, hiszen nem olcsó vagy éppen napokba telik mire jön egy válasz.
A párom egyébként nem szólt érte (feltételezem még) de amikor a kicsik éppen valamiért pont kommunikatívabbak véletlenül, akkor előfordul, hogy hopp küldenek egy képet az exemről :D vagy szimplán értesítenek az itthon tartózkodásáról, mert külföldön él.
Ez pedig tényleg nyomasztó.
Tényleg nagyon rég láttam őket, és szerintem ez amúgy is pont az-az időszak szerintem, amikor tényleg jelentősen megváltoztak és átlépték már a nagyon kicsi gyerekkorukat. Amikor otthagytam őket még babáztak, ma már saját youtube csatornájuk van (amit én ellenzek) és videókat csinálnak.
Itt jön képbe, hogy valaki azt írta, sablonosakat kérdezek.
A videóik témája általában pont az ünnepek és a suli. Eljátszanak egy napot, egy házi írást, megmutatják milyen sulis cuccokat vettek, vagy mit kaptak szülinapra.
Én próbáltam ezzel kapcsolatban is írni, adni ötlet, pl a nyírd ki ezt a naplót c. könyv elkészítését levideózni. (lássuk be akár milyen cukik, szörnyen unalmas két 10 éves kamerák előtti semmitmondó tevékenysége 20 percen keresztül, főleg egy idegen számára, bár örülnék ha ezt megszüntetnék).
Erre is kb annyi választ kaptam, hogy: jó.
Nem csak tömör dolgokat írtam, nem csak sablonos dolgokról próbáltam beszélni.
Kérdeztem olyanokat is, hogy van e most is olyan kedvencük mint régen mondjuk a pónik.
A válasz megint csak: igen
De azt már nem írják le, hogy micsoda. Mindent harapófogóval kell kiszedni, és erre egyszerűen így interneten keresztül egy felnőtt dolgozó embernek nincs ideje sem türelme, és akkor még szorozzuk kettővel, mert ugye kettő kislányról beszélek :)
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!