Jó érzés duzzogni, megsértődni, teátrálisan kivonulni?
Nem egy felnőtt ember hangoztatja, hogy valamiért neheztelt a barátjára, de nem szólt ám neki, hanem évekig magában dúlt-fúlt, majd megszakította a kapcsolatot, természetesen nem indokolta meg azt sem, majd miután fülébe jutott a másik értelensége az eset miatt, akkor még mindig ő tartotta magát jobbnak, mert “miért nem kérdezi meg tőlem, hogy mi bajom lett vele?!”
Ez így jó érzés? Jó babusgatni a kis tüskéket? Jobb, mint helyben szólni, megbeszélni? Simán lehet, hogy nem is hibás a másik, csak mi értettünk valamit félre. Vagy még ha hibázott is, ha szólnánk neki, akkor igyekezne változtatni. De nem, jobb rágódni, direkt várni a következő alkalmat hátha megint ugyanúgy fog viselkedni, hogy aztán lehessen újabb dolgok miatt neheztelni. A genya, nem szóltam neki, de miért nem találja ki a gondolataimat, ha egyszer olyan jó barátom. Én kitaláltam az övéit, karácsonyra is milyen jó kis ajándékot vettem neki. Igaz nem vagyok vele őszinte, de akkor is én vagyok a jobb kettőnk közül...
Ez így tényleg jó? Jobb, mint megbeszélni, ami bánt? Nem mellesleg párkapcsolatban is szokás ez, ott sem értem, de évtizedes barátságokat így, ilyen játszmázással tönkretenni??
válasza:Hú, na hallod én is rengetegszer felteszem magamba ezt a kérdést. :) Én mindig azon vagyok, hogy megbeszéljem a dolgokat. Ha meg is sértődök és kimutatom, akkor utána elmondom, hogy miért. Így lehetőséget adni, hogy a másik megértsen vagy változtasson.
Visszatérve, sajnos én sem értem ezt, mert ezzel a gyerekes viselkedéssel annyi emberi kapcsolat megy tönkre, hogy az komolyan eszméletlen. Hátha valaki tud erre egy magyarázatot adni?
válasza:Szerintem nem jó érzés nekik. Mint ahogy neked sem, mikor hülyén reagálsz le egy helyzetet, mert érzed hogy szar a hangulat. Ilyenkor nem tudjuk kezelni a konfliktust, vagy nem értünk meg rá, hogy megbeszéljük azzal, akivel a konfliktus kialakult. Nem mindig használ, az azonnali megbeszélés. Néha hagyni kell a gondolatok csíráját megérni.
Viszont visszakérdezek, jó érzés nem empatikusnak lenni? Jó érzés csak a saját világodat elfogadni igaznak és a másét elvetni? Jó érzés nem belegondolni abba, hogy ha mindenki a tapasztalatai és az őt ért hatások révén olyan amilyen, akkor megértőbb is lehetnél de mégsem vagy az, mert bele sem gondolsz ezekbe a dolgokba?
Tudod sok félék vagyunk, azért nem értitek egymást, mert nem gondolkoztok. Magatokból indultok ki, és azt hiszed mindenki ugyanúgy látja az adott dolgokat, ahogy te. Pedig, úgy, ahogy te látod, csak te vagy. Mindenben senkivel sem egyezel.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!