Miért történik ez velem mindig? Mit javasoltak min változzak?

20 éves fiú vagyok. Elnézést kérek ha hibaim lesznek a mondataimban, felvidéki magyar vagyok. Köszönöm a megértést.

HOSSZÚ AMIT LEÍRTAM, DE LÉCCIVES OLVASSÁTOK EL, ÉS ÍRJATOK LE A VÉLEMÉNYETEKET. KÖSZÖNÖM SZÉPEN.

1. Dolog a családi kapcsolat: Nem fogadok szót, nem megyek egy szóra amit mondanak nekem. Ezt a szüleimet és a nagyszüleimet felidegesiti. Mindig azt mondom melyik gyerek megy egy szóra? Nem hogy nem tanítottak meg a szüleim kiskoromban vágni almát, vagy kivit, hanem én nem akartam. A testvérem 11 éves és már ot tanítják vágni az almát a kivit. Mert hogy én akkor kicsikoromban nem akartam azt hogy vágjak fel valamit. De bezzeg a testvérem sem akar vágni kivit, mert minden a szajúnkba van adva. És a szüleim tanultak, hogy engem rövid vonalra eresztettek. És akkor most ha a testvérem tud “vágni kivit” akkor én 20 éves fiú hogy hogy nem tudok. Igen amit kérek tőlük megkapok mindent, és amit ők kérnek tőlem ha nem úgy teljesítem a feladatot ahogy ők elképzelik akkor semmire se vagyok való. Jók a szüleim, istennek halat adhatok, de olyan kicsi dolgokból csinálnak nagy problémát, hogy nem igaz. Én is hibás vagyok, hisz persze hogy. Hazudtam nekik kicsi koromtól óta és nem tudnak bennem megbízni. Egy szóval én vagyok a fekete bárány a családban.

2. Emberi kapcsolatok : Nehezen tudok beilleszkedni az emberekhez, a témába. Régebben 3-4 éve nagyon szégyenlős, felénk voltam, és volt erős depresszióm. Szégyenlős meg most is az vagyok és felénk meg jobban félek mint féltem. Depressziós már nem vagyok annyira, nincsenek olyan rohamaim hála istennek de azer depressziós vagyok nap mint nap.

Én olyan fajta ember vagyok, hogy nagyon érzékeny, de néha robbanékony is. Természetesen mindenkiben van jó és néha előjön az a gonoszság az ördög. Ez természetes. Az nélkül nem lenne érdekes a világ ha ez nem volna. Még annyit hozzáfűznék, hogy nekem nagyon sokat jelent hogy mit gondolnak rólam az emberek. Néha azt érzem, és sokszor, hogy engem nem szeret senki, csak akkor ismernek engem az emberek amikor valamit szeretnének tőlem. Igen én is csak akkor ismerem az embereket. Alapiskolán le voltam nézve mindenkinél, én voltam a legrosszabb. Vertek, csúfoltak, sikanoztak egy szóval össze voltam huzodva, csendes voltam. Elkerültem középiskolába, itt minden megváltozott. Elejétől nehéz volt beilleszkednem mert szlovák iskolába mentem és magyar vagyok, csufoltak hogy ilyen magyar vagyon meg amolyan. Egyik osztálytársam beteg volt az idegekre őtet is provokálták, de ő az idegességtől elkezdett belém pattogni mert a masikoktol félt és én tőlem nem. Nem akarom hogy féljenek tőlem az emberek, de azért legyen meg a határ honnan meddig. Nagyon elkanászkodtam amikor elkerültem középsulira. Eleinte csendes voltam de némelyikek repültek az osztályból akkor aztán “en lettem az osztály ura”. Soha senkinek nem csináltam semmi rosszat és én mindig csak azt kapom azt a rosszat a csalódottságot.

3. Lány és fiú közti kapcsolat : Volt néhány kapcsolatom, de egyik sem volt olyan komoly, hogy lefeküdjünk egymással. Lány nekem nem a szex végett hanem hogy legyen szerető, legyek szeretve, kapjak ölelést, egy szóval mindent ami a kapcsolatban van. Azok a kapcsolatok csak smárolások voltak, ölelések. Igaz annak 4-5 éve akkor nagyon szégyenlős voltam, de akkor jobban ragadtak rám a lányok. Nem szeretném hogy mindjárt járjon velem a lány, természetesen ez idő kérdése. Most amikor bátrabb vagyok nincs nagyon szerencsém a kapcsolatokra. MIÉRT VAN EZ? HOL BENNEM A HIBA? MIBEN VÁLTOZZAK?