Narcisztikus levelezőtárssal, aki csak saját magát imádja, és csak a saját dicsőítéséről szeret olvasni, mit lehet kezdeni?

Levelezek már lassan negyedik éve egy sráccal. Az hozott bennünket össze, hogy mindketten imádjuk a szép férfilábakat. Az az baj, hogy ez a fiú csak saját magáról és a lábairól tud írni, semmi más nem érdekli az ég egy adta világon. Se irodalom, se politika, se pszichológia, egyes-egyedül a saját virgácsai, amelyeket egyébként előszeretettel dicsérget. Már ez is furcsa nekem, hogy valaki imádja magát dicsérgetni, és attól boldog, ha folyton dicsérik az egyik alkatrészét. Amúgy annyira nincsenek jó lábai. Rövid, vékony, izmot alig tartalmazó combjai vannak. Ő azt gondolja, ezek a világ leggyönyörűbb combjai. Folyton rövidnadrágos képeket küldözget magáról, de mindig csak ugyanazokat a rég megismert pózokat veszi fel, minimális kreativitás sincs benne. Szerintem kicsit buta is. Hogy lehetne ráébreszteni arra, hogy a lábain kívül más is van a világon, s kezdjen el végre a leveleiben értelmes dolgokról is írni nekem?