Hogy lehet úgy leélni 30 évet, hogy teljes magányban találja magát az ember, és minden egyes valaki számára megszűnik létezni, akivel valaha volt bármilyen kapcsolata?

30 éves életkora után keres a sűrű erdő közepén egy barlangot és elmegy remetének.

Némi biológia-ismeret szükséges, hogy tudja, mi az emberi fogyasztásra lakalmatlan, mérgező és ehető növény.

Attól függ milyen szempontból magányos.

A társadalmi felépítés miatt, a szeretetből fakadóan lehet társadalmi szereped. Tehát ki tudsz alakítani barátságokat.

Viszont párkapcsolatra ez egyáltalán nem igaz. Engem pl midennki kedvelt általában életem során, de egész életemben egy nő sem szeretett.

Hiába tudok esetleg beillszkedni a társadalomba. Lehetnek barátaim. Pár nélkül számomra folytonos depresszióból áll az élet, úgy hogy mellette minden más jól működik.

Hát nemtudom. Gondolom ehhez az kell, hogy az illető teljesen elzárkozzon, ne keresse mások társaságát, így óhatatlan, hogy aki remete módban él, az előbb utóbb kkikerül a látókörből. Néha max eszünkbe jut, de nem írogatok neki, hogy mi van veled, mert béna lenne.

Szerintem ehhez hosszú idő kell, hogy MINDENKI elfelejtse. De ez miért jó? Minek ezt kipróbálni? :)