Szomorú vagyok és magányos, mit tegyek?

Szió, én 38 éves vagyok, szóval nem tini.

Biztos vagyok benne, hogy tökéletesen szerethető vagy csak most egy érzelmi hullámvölgyben vagy és nem látod magad annak. Nem mondok ilyet, hogy nyiss a többiek felé mert ilyenkor nehéz.

Tudod, azért bántod magad mert azt gondolod, hogy nem vagy oké és hogy nem vagy értékes és szerethető. Szóval próbálj meg magaddal egy picit megértő lenni és szeressed mert már az is kivételesen értékes benned, hogy ilyen érzékeny vagy és az írásod alapján szerintem nagyon okos. Ha a téged ismerők még olyat is mondtak, hogy helyes és jófej, nekik is igazuk lehet. Úgyhogy kérlek, hogy ne bántsad magad.

Ha egy osztályba jártunk volna tuti lettem volna a barátod :)

Kitartás, holnap reggel egy új nap jön. Úgyhogy alvás! :)

Én 41 vagyok, szóval most ilyen atyaitanács-félórát tartunk.

Az a baj veled, hogy kizárólag az iskola-otthon vonalon mozogsz. Ez pedig igen alacsony szocioszexuális értéket biztosít.

Mit csinálsz, amikor épp nem az ereidet vagdosod? Nézel filmeket? Olvasol könyveket? Ha igen, próbáltál már túllépni a bugyuta szuperhősös mesefilmeken? Esetleg anime? Keress olyan szórakozási formát, ami inspirál.

Továbbá kezdd el csinálni ezt:

https://www.youtube.com/watch?v=jTYxEwlEukM

Nem, ez nem vicc, és nemcsak arról szól, hogy kipattintsd magad, bár az is segít. A depresszió egyik legjobb ellenszere a mozgás.

Különben ha már itt tartunk, a gyúrás egyáltalán nem céltalan hobbi.

Részemről anyai tanács volt :)

Az atyait is nagyon támogatom.

Szia :D 18/f

Először is nálam már az király, hogy lányok dícsérgetnek meg barátkozol velük.

Szóval: Általános iskolás koromban mindenki bántott. Tanár, diák stb. Egy barátom volt aki nem is mindig volt az. Ami azt jelenti beszéltünk és azt hittem barátok vagyunk, de volt hogy ellenem fordult. Nos 4 év kb így telt el.

Utána: Elkezdődött a gimnázium. 1-2 hétig még csak ismerkedtünk míg az a régi barát át nem jött a mi sulinkba az én osztályomba. Mivel ismertük egymást elkezdtünk barátkozni. 1 év múlva egy másik fiúval aki az osztálytársunk volt összebarátkoztunk szintén. Mi hárman nagyon jo barátok lettünk. Majd erre 2 év múlva megismerkedtem egy másik fiúval is aki már nem az osztálytársam volt. Vele 1 év alatt olyan szintre jutott a barátságunk mint a másik 2-vel. Ma már 4-en vagyunk és hálás vagyok értük. :D

A végére csak annyi, hogy lány barátaim nincsenek és ezen a 3 emberen kívül nehezemre esik mással kommunikálni. Emiatt aggódom is kicsit, de nincs vész. Ha az ember cselekszik akkor szerezhet barátokat.

A vágdosást pedig meg tudom érteni, de nem értek vele egyet. Értem én, hogy a belső fájdalmaidat akarod vele elnyomni de ez nem megoldás, sőt magadat kínzod vele. Nem is beszélve arról ha más meglátja. Inkább beszélgess valakivel és mond el, hogy érzel de legyen megbízható az illető.

A halálvágyat pedig úgy felejtsd el ahogy van. 14 évesen még alig láttál valamit az èletből. Egy ember élete a legbecsesebb dolga és önzőség lenne eldobni. Tele van lehetőségekkel. Lehet van még 60-70 éved hátra. Az idő alatt sok minden történhet.

A végére szeretném megköszönni annak aki végig olvasta főleg neked ha megtetted :D Kicsit lehet hosszú lett xD "kicsit" Na sok sikert a továbbiakban és csak fel a fejjel. :D