Ti hogy éreznétek magatokat egy ilyen válasz után? Hogy viselkednétek az adott személlyel?

Nekem volt egy legjobb gyerekkori barátnőm, és ahogy idősödtünk, felnőtté váltunk, egyre inkább ilyen szituk jellemezték a barátságunkat. Soha nem mertem szóvá tenni, mert nem akartam veszekedni, de nagyon bántott a dolog, végül leesett, hogy csak egy lelki szemetesláda vagyok. Egy nap elmentem bulizni, és jól berúgtam, hajnalban hazafelé menet pedig annyira ezen gondolkodtam, hogy jól felhúztam magam, és otthon írtam neki egy nagyon kiosztó levelet, amiben mindennek lehordtam. Tudom, nem szép dolog, de 19 voltam, elég gyerekes... Ő visszaírt, ő is minden szarnak lehordott, sőt a pasijának is megmutatta a levelemet, és azt is rám uszította, úgyhogy mindketten bombázni kezdtek ocsmány levelekkel, aztán soha többet nem hallottam róla.

Kb. 6 év után egyszer véletlenül találkoztam vele az utcán, rám se akart nézni, de én köszöntem neki. Beszélgetni kezdtünk, mondta, hogy nagyon sajnálja, igazából nagyon hamar rájött, hogy nekem volt igazam, de azért nem keresett, mert nem hitte hogy megbocsátok neki. Hát én megbocsátottam, viszont annyira másfelé ment az életünk... nekem is meg van az életem azóta, neki is, sajnos ezt már nem lehet helyrehozni.

Bocs, ha hosszúra sikerült, sajnos nem kifejezetten tanács, amit leírtam, de talán segít abban, hogy ne kövesd a példámat

29/L