Férfiak, fiúk! Ti mondtátok már férfi barátnak, hogy "szeretlek"?

Én sosem mondtam még ilyet férfi barátnak, szerintem túl erős kifejezés.

Bár egyik barátom részegen már mondott ilyet nekem, elég fura volt...

A szeretleket nem szabad elhasználni. Ezek a lányok elértéktelenítik a szót.

A legjobb barátomnak mondtam már, hogy szeretem, nagyon jól megértettük egymást, nem volt kínos.

Volt mikor kínos lett volna ilyet mondanom, ezért hozzátettem, hogy "szeretlek, te kis b*zi."

Ha kimondom mindig komolyan gondolom.

Abszolút személy- és kultúrafüggő. A magyar átlag jobb szeret “macsózni”, cikizni mint egy gyerek hogy “jaaj meleg vagy”, de ahogy mondtad, nincs ebben semmi. :D

Ha kínos, ott van a “kedvellek” “bírlak” “mekkora arc vagy” stb., nem kell ahhoz az egy kifejező módhoz ragaszknod, ha félsz.

Az “imádlak” ok, az kicsit erős, de előfordult, mondjuk ha valaki olyat mondott, hogy röhögőrohamot kaptam tőle vagy más “kúl” dolgot csinált a kedvemért, akkor egy “úristen, imádlak (lol)” teljesen bevett reakció.

Igen. Mondtam. És ezen a ponton b..sztam el...

Megismertem egy olyan barátot, aki a Leges Legjobb Barátommá vált. Egyszerűen mindennél fontosabb lett számomra. Nagyon intelligens volt, és szerettem a személyiségét. Egy igen ritka kincsnek számított a mai világban. Fontos volt számomra, hogy érezze, hogy nagyon fontos nekem az ő személye, és én mindig mellette leszek, hogy segíthessem Őt az élete során. Az motivált a mindennapokban, hogy amennyire lehet, szebbé tegyem az életét.

És ez volt a baj. Túl sok volt az érzelem. Mivel Mindketten fiúk vagyunk, ez eléggé zavarta Őt.

Meg is szakította a kapcsolatot velem.

_______________________________________________________

Nem tudom, hogy ebben a kib..szott országban miért számít szitokszónak a szeretet. Miért kell érzeketlennek lennünk, miért kell az önzésnek teret engedni? Miért nem lehet valaki őszintén fontos a számunkra? És miért nem lehet SZERETNI?

Elvesztettem azt az embert, aki a legfontosabb számomra. És megtörtem. Azóta minden egyes nap küzdenem kell ezzel a tudattal. De akkor sem leszek érzéketlen, és nem fogom magam mások fölé rendelni. Mert hiszek abban, hogy jó az, amit teszek, és hogy ez a helyes.

Ő, a Legjobb Barátom mindigis "erős" szeretett volna lenni. Az is volt sok szempontból... Fontos (volt?) számára a fizikai erő, meg hogy ne mutassa ki az érzelmeit a külvilágnak. Megkérdeztem Tőle, hogy ha erős szeretne lenni, akkor miért zárja Magát korlátok közé!?

Kettőnk közül mégiscsak én vagyok az erősebb, ha én MEREK érzelmes lenni, és nem félek attól, hogy a külvilág mit szól hozzá. Én merem hirdetni a jót.

Egyszer talán majd Ő is megérti ezt...

mazdaMX5 voltam (ez a felhasználónevem.) :( Köszönöm, hogy elolvastad!