Kezdőoldal » Emberek » Barátok, barátságok » Miért nincs egy barátom se?

Miért nincs egy barátom se?

Figyelt kérdés
Régebben amikor általánosba jártam volt egy csomó, mindig együtt játszottunk bandázgattunk bicikliztünk stb.. Középsuliban már egy sincs. Az osztályomat nem bírom, próbálkoztam velük barátkozni de végül semmi nem lett. Ki lettem közösítve. Keveset tudok bejárni mert súlyos pánikbeteg vagyok,ráadásul elég sovány is vagyok. A régi haverok is otthagytak, mindenki szétvált és új barátokat szerzett csak én nem. Ezeken a hibákon kívül amúgy nem tartom magam rossz embernek. Szeretem az állatokat, normális nyugodt típus vagyok de benne vagyok minden hülyeségben is ha kell. Nem vagyok haragtartó se ítélkező se rasszista se semmi. Van még valaki aki hasonló helyzetben volt/van mint én? Nyilván a pánikbetegség egy kanállal rátesz az egészre de már kapok rá gyógyszert így reménykedem benne hogy el fog múlni és újra normális leszek. 16/f

2018. jún. 12. 15:27
 1/5 anonim ***** válasza:
100%

A lakhelyed közelében valaki? Közvetlen szomszéd?

Biztos vannak, akik barátkoznának veled, legyél nyitott.

2018. jún. 12. 15:43
Hasznos számodra ez a válasz?
 2/5 anonim válasza:
100%
Jelentkezz önkéntesnek valahová, ott könnyen szerezhetsz barátokat, és közben másokon és magadon is segíthetnél. :-)
2018. jún. 12. 15:43
Hasznos számodra ez a válasz?
 3/5 anonim ***** válasza:
100%

Az önkéntesség szerintem is nagyon jó tipp, ha van rá lehetőséged. :)


Egyébként megértem, hogy rossz érzés, de szerintem mindenek előtt adj időt magadnak. Főleg, ha mostanában kezdtek el foglalkozni a pánikbetegségeddel, akkor még új, és annak is ki kell alakulnia, hogy mihez van egyáltalán jelenleg erőd (én is pánikbeteg vagyok, és volt olyan állapot, mikor a sarki boltba is képtelen voltam elmenni hetekig, és inkább alig ettem), na szóval ezeknek tisztázódnia kell, mert nem biztos, hogy jól éreznéd magad attól, ha nagy tömegben, éjszaka diszkóban stb. lennél... ami mondjuk elsőre elég kézenfekvőnek tűnhet ismerkedés szempontjából, de nem biztos, hogy célravezető.


Attól is függ amúgy, milyen településen élsz, és hogy ott milyen lehetőségek vannak. Én tényleg nagyon ajánlom, hogy amint megerősödsz (lelkileg) próbálj meg keresni valami közösséget, ami bármi hobbi köré alakulhat, lehet akármilyen sport, itt Pesten mindenféle filmnézős klubbok is vannak, meg tényleg végtelen, csak egy fiúnak kicsit nehezebben tudok ötleteket adni :D A másik meg, hogy szerintem ne írd le a sulit. Igazából egyik legnagyobb hibámnak tartom, hogy én is nagyon bezárkóztam anno középsuliban, engem is cikiztek és persze jogosan esik rosszul, de több osztály is van, nálunk pl. 4 volt párhuzamosan, és ott is bőven próbálkozhattam volna. Ott még annyira nem ismernek, és ha jobban tudod kezelni picit a pánikbetegséged, nem is riadnak meg annyira ettől, mert én tudom, hogy félelmetes lehetek néha kívülről, olyan állapotban, de persze ha megkedvelnek, olyan helyzetekben is melléd fognak állni :) Biztos szoktak lenni sulis rendezvények, vagy valami dogához ha kell jegyzet, vagy tényleg akármilyen esemény, ahol szóba tudsz elegyedni a többi osztályból valakivel. Mert egyébként biztos van, akivel jól megértenétek egymást, csak általában, aki nem kerül egyből ebbe a menő gyerekekből álló körbe, utána végig csendes marad és így nehezebb megtalálni azt aki hasonló lenne, csak szintén csendes. Amíg meg nem találsz még barátokat próbáld meg hasznosan tölteni a szabadidőd, mehetnél pl. túrázni (szintén ha olyan környéken élsz) is, vagy olvasás, vagy bármi, ami jól esik, hogy ne ezekkel a gondolatokkal legyen folyton elfoglalva az agyad.

Na ne haragudj a regényért, én nagyon remélem, hogy sikerül megtalálnod a társaságod, csak ne add fel :)

2018. jún. 12. 17:50
Hasznos számodra ez a válasz?
 4/5 A kérdező kommentje:
Fogalmam sincs mit kéne csinálnom...sajnos az évek alatt annyira elfajult ez rajtam..Ne nevessetek ki, de sajnos szinte már az úton se merek átmenni egyedül... Nem tudom miért történik mindez és mikor lesz már vége. Na mindegy, nem sajnáltatni akarom itt magam. Köszönöm szépen az eddigi válaszokat, nagyon jókat mondotok és amint "magamhoz térek" tenni fogok ellene, megfogok próbálni mindent.
2018. jún. 12. 19:39
 5/5 anonim ***** válasza:

Én is voltam pánikbeteg, nem kívánom senkinek. Gyógyszert is kaptam, de az csak tüneti kezelés. Szerintem a legjobb megoldás a pánikbetegségre (legalábbis nekem ez használt) az nem gyógyszer hanem hogy elkezdesz sokat foglalkozni a halállal, elsősorban a sajátodéval és megpróbálod elfogadni. Nagyon nehéz mert hajlamos az ember nem beleérezni, elhessegeti magától, elnyomja, eltereli magát, elracionalizálja stb. és annak az eredménye hogy ez a halálfélelem az élet mindenféle területére “kifolyik”. Ez a pánik.


Azt mondják a legjobb ha elmész hospice-ba önkéntesnek. Biztos jó de mondjuk én nem tudtam magam rávenni.

Én elmentem Indiába sokat, voltam nyomornegyedekben, sok félelmemmel szembenéztem, meditáltam, jógáztam, ezek segítettek. A megoldás mindenképp belül van, a gyógyszer csak elodázza a szembenézést.

2018. jún. 13. 12:03
Hasznos számodra ez a válasz?

Kapcsolódó kérdések:





Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu

A weboldalon megjelenő anyagok nem minősülnek szerkesztői tartalomnak, előzetes ellenőrzésen nem esnek át, az üzemeltető véleményét nem tükrözik.
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!