Paranoiás vagyok, és ez csak egy hihetetlen történet? Lent egy bonyolult, és undorító történet!

Kést sráccal egy osztályba jártunk általánosban. Nevezzük őket G-nek, és P-nek. G-vel egy városban voltunk középsulisok. Nem voltunk jó haverok, de nagyon rám tapadt 8-adik után. Állandóan átjött hozzám, együtt kezdtünk el bulizni. Tartott ez másfél évig, 2011 elejéig. Én egy kicsit bezárkóztam, ami nem tetszett G-nek, emiatt ő lassan, de határozottan és észrevehetetlenül leépítette a barátságunkat. Egy kis faluban élünk, ahol mindig ő volt a csapatfőnök (a mi generációnkban). Már nem hívott ki a közös focizásokra, bicajozásokra, túrázásokra. '13-ban kulcsot kapott a lakhelyünk faluházához, és itt kezdett el bulikat rendezni. Érdekes módon ezután egy srác kivételével (ő a P, volt osztálytársam) mindenkivel megszűnt a haverságom.

'15-ben megkértem P-t, hogy kérdezze meg G-t, hogy eljárhatnék-e én is bulizni a faluházba (ami egyébként a helyieké). Elmondta P, amit G mondott, miszerint én 5 évig nem kerestem őt, ezért nem kíváncsi rám, és szerinte a többiek sem.

Ez egy szokásos kiközösítésnek tűnhet. A leggyengébbet leszalámizták, azaz jómagamat.

Ami viszont érdekes, hogy múltkor kimentem a kocsmába, és G odahívott az asztalához beszélgetni. Jó volt látni a hatalmát, hogy akik ott voltak, magunkra hagytak. NAgyon barátságos volt. "Ezer éve nem láttalak", "miért nem jársz az ifjúsági klubba", és a hasonló dumák. Most '18-van, én más ember lettem, vagyis már kevésbé gyenge. A bulizós társaság felhígult, képbe jött a fiatalabb generáció. Arra gondoltam, hogy talán G. azt hiheti a kiállásom miatt, hogy előbb-utóbb összehaverkodok az "embereivel", és akkor fény derül hitványságára, ami rossz fényt is vethet rá.

Ezt nagyjából hamar el is felejtettem, de múltkor beszéltem P-vel, elmondtam neki mi volt, és már ő is azt mondta, hogy kimehetek vele is bulizni hozzájuk.

Érdekes, P-t bármikor kértem, mindig azt mondta, hogy engem utálnak ott, csak csesztetnének, meg ő egyébként sem hívhat, mert őt is csak meghívták, szóval menjek egyedül, ha akarok.

Nagyon esélyesnek tartom, hogy a háttérben van valami nyílt titok, amit G talált ki, és amihez P asszisztált. Ha van ilyen, az megmagyarázná a nyitottságukat: szerintük úgyis oda fogok kerülni, és ha ők bevisznek, akkor megmarad az az imidzs, hogy én egy antiszociális alak voltam, aki otthagyta őket, de ők milyen rendesek, mert újra behoztak. Nos ugye ez csak nekik lenne jó. Nem derülne ki a galádságuk, és én exantiszociálisként sokkal alacsonyabb szinten állnék mindenki számára, mintha kiderülne az igazság. Utóbbi esetben nem lenne az, hogy örülhetek annak, amiért a jó indulatuk miatt mehetek bulizni, és legyek jófej mindenkivel. Egyébként ez a társaság nagyon hierarchikus.

Ítéljetek el, írhattok ilyeneket: "ez nem a te dolgod", "majd az élettől megkapják", én viszont szeretnék igazságot osztani, még pedig a magam igazát. Szeretnék minél hamarabb bekerülni, összebarátkozni mindenkivel, azután belülről darabokra bomlasztani az egész társaságot. Ez motivált most igazán. Ha nem fizetem meg az adósságomat, rosszul fogom érezni magamat. Ez a kis történet kudarcként fog végig kísérni életem végéig, és bánni fogom, hogy miért nem tettem ellenük valamit.

Felejtsem el az egészet? Azt kéne, ha a lakhelyem 20 kilométeres körzetében lenne értelmes szórakozóhely. Ez a falu az otthonom, és itt szeretném jól érezni magamat.

Valami építőjellegű, esetleg?