Volt már, hogy gyakorlatilag indoklás nélkül szakított meg veled kapcsolatot egy barátod?

Nekem konkrétan a frissen házasodott barátom fordított hátat a felesége parancsára.

Lassan két évvel ezelőtt történt velem egy ilyesmi. Igazából akkor már több, mint egy éve csak távolról tartottuk a kapcsolatot (egyetem miatt messzire költöztem), viszont abban a korszakban, mikor megismertük egymást, baromi erős barátság alakult ki, szóval nem merült így fel, hogy ennek vége lesz. Mondjuk ő egyébként olyan ember, aki nagyon könnyen ismerkedik/barátkozik, ezért nem gondoltam, hogy így, hogy valószínűleg soha többet nem tudunk napi szinten kapcsolatban lenni, mégis én maradok a legjobb barátja. De szerintem nem gondoltuk át, hogy mi lesz, csak olyan természetes volt, hogy a távolságtól függetlenül még találkozunk és tartjuk a kapcsolatot, de aztán ez egyre ritkább lett. Viszont veszekedés soha nem volt. Egyszer egy szerintem eléggé mondva csinált indokra hivatkozva, amit nekem nem is mondott el, letiltott a közösségi oldalon és többet nem jelentkezett. Nyilván volt valamiféle alapja, igazából elég kevés időm volt a tanulás mellett, és többször előfordult, hogy miattam nem jött össze egy találka, de ez sosem lustaságból volt, aztán egyszer, mikor mentem abba a városba, nem szóltam hetekkel előre, mert számomra természetesnek tűnt, hogy találkozunk, de elméletileg ez volt az ok. Ami számomra felfoghatatlan, olyan előzménnyel, amilyen szilárd, élménydús, különleges barátságunk volt, hogy egy ilyen esetben, miért nem maradt legalább nyitott arra, hogy megbeszéljük, esetleg bocsánatot kérjek. De nem húztam fel magam rajta, mert addigra már én is belefásultam az egészbe, mert baromi sok energiát elvett, és néha én is azt éreztem, hogy én teszek többet érte, hogy az egész fenn maradjon, és nem akartam tovább küzdeni, mikor amúgy is zárt ajtókat döngettem volna. Egyébként én alapvetően minden embert különlegesnek tartok, még ha butaságnak is hangzik, de vele egyértelműen nagyon egyedi volt a barátságunk, szóval szoktam gondolni rá, de abszolút pozitív töltettel, mert tényleg sosem veszekedtünk. Viszont valahogy el tudtam engedni ezt a görcsös ragaszkodást.

Igen, rendszerint ezt művelem. Nem érdekel a dolog: ami vége, az vége.

Igen, hárman voltunk barátnők, aztán velem egyik napról a másikra nem barátkoztak tovább, csak egymással.

Tulajdonképpen az összes barátságom úgy ért véget, hogy a másik fél szó nélkül felszívódott és még annyira sem méltatott, hogy megmondja, mi baja van velem. Többek közt ezért is hagytam fel a humán kapcsolatokkal, elegem van abból, hogy mindenkinek csak ennyit érek.