Ti hogy éreznétek magatokat ha megbántottatok volna egy egykori barátot mint én?

Nekem mindig is kevés barátom volt. Nehezen barátkoztam, könnyen megbántottak - mert például kiskoromban, vagy alsóban egyenesen kiközösítettek, vagy nem voltak igazi barátok akik nem. Ők is hozzám hasonlók voltak, de amint tehették magamra hagytak.

Viszont az első igazán barátnak mondható barátom a középsuliban jelent meg. Jóban voltunk, fontosak voltunk egymásnak. De rá kellett jönnöm, valójában soha nem jöttünk ki, csomó dolgot nem tudtam elviselni tőle. kapásból, hogy ő sem tud elfogadni sok mindent. És, hogy nincs szükségem rá. Hogy azt kellett éreznem mellette, hogy én hülye vagyok. Legbelül tudom, hogy nem akart rosszat de akkor is bántott. De egy nap mikor már nem is jártunk egy helyre, ballagás után úgy döntöttem nem foglalkozok vele többet. És azóta nem láttuk egymást. De hallomásból tudom, hogy neki ez nem esett jól - de be kell valljam nekem hihetetlenül jól esett. Mert egyszer az életben én bántam úgy valakivel, ahogy megérdemelte. Én nem bántam meg, és soha nem is fogom.

24F