Ez a vége egy barátságnak? Nektek van ilyen sztoritok?

Nagyon meg vagyok rökönyödve, sosem tapasztaltam még meg egy barátság végét ilyen közelből.

Édesapámnak van egy cirka 15 éves barátsága, munka során találkoztak. Családos ember jó melóval, minden oké vele. Összejártunk, jól szórakoztunk.

A barát aztán beteg lett, rák. A családja nem bírta sokáig, elhagyta az asszony (igen, ez nagyon durva). Az ember testileg-lelkileg megtörik, sokkal jobban támaszkodott az apukámra, mint valaha, mert kellettek neki a barátok. Apukám segített neki, támogatta (nem anyagilag értve). Az ember felépült, túlélte a rákot. Család oda (azért itt legyen elmondva, hogy a természete nem csillámpónisan könnyű, ezt nem bírhatta az asszony, tehát nem a rák miatt hagyta el, hanem amiatt, amilyen lett az ürge).

Munkáját közben elvesztette, tartásdíjat kellett fizetnie. Alkalmi melókból élt (fordítások, ilyesmik), nehezen, de egyenesen haladt előre. Közben azért megváltozott, megtört, szomorkás lett, tele panasszal a tőle függetlenül élő és felnövő gyerekek miatt, meg az asszony mkatt, aki enyhén szólva is, khm, egy rib***c.

Inni kezdett kb 6-7 éve. Durván. Nagyon gáz, ha részeg, és nagyon részeg minden alkalommal. Apám kitartott mellette, vállalta a lelki tutujgatást, mert rendes csávó, meg sajnálatra méltó, stb. De a pia nem állt le. Már se munkák, se emberek nem maradtak meg mellette (barátnők jönnek és futnak, munkákat egy-két hónap alatt elveszíti, pedig protkóval szerezte neki valaki). Ettől még hisztisebb és keserűbb lett az illető, még többet ivott. Ördögi kör. Apám beszélt neki, állítgatta, felvette neki a telefont bármikor. Mikor józan volt, nagyon normálisan lehetett vele szocializálódni, azt hiszem, apámat ez tartotta ott.

Majd egy héttel ezelőtt a haver lejött beszélgetni, de hamar kiderült, hogy részeg, és s*ggrészegen műsorozott a teraszukon. Trágárul beszélt, káromkodott, ordított. Apám megmondta neki, hogy ez túlmegy minden határon, elküldi . Havert elönti a szégyen, bocsánatot kért, és segítséget. Hogy pénzhez jusson, el kellene adnia ezt-azt az anyja hagyatékából. Anyámat kérte meg, hogy segítsen, telefonon. Anyám meglepődött, hogy őt keresi, és olyat szól: "tényleg, engem keres?" Majd meghallgatta a problémát, és elmondta, hogy ha tud segíteni, segít.

Ez valami miatt megmarad a barátban, és később, alkoholosan kitalálta, hogy anyám itt megbántotta őt (nem tudjuk, mivel). Zaklatni kezdi apámat, aki nem kér elnézést, mert nincs miért (mind hallottuk, mi hangzott el). Erre haverunk kiakadt és elkezdte mocskolni anyámat, obszcén szójátékokat költött a nevéből, és ezeket küldözgette sms-ben. Végül megérkeztem, apám telefonján letiltottam a számot.

Kérdésem: szerintetek mikor kijózanodik és látja az sms-eit, akkor elszégyelli magát? Van erre egy ilyen embernél esély? Esetleg egy ilyen roncstól benne lehet a pakliban, hogy újra próbál kapcsolatba lépni? Vagy ez a vége?

Apám is dühös, bár nem mutatja, én totál kivagyok amiatt, ami az anyámat érte. Nem akarunk vele semmilyen kapcsolatot, csak érdekel, hogy az ő oldalán mi mehet végbe. Mikor józan, akkor meglehetősen normális, bár kicsit egzaltált.

Ha van sztoritok ilyen meghökkentően véget érő barátságokról, akkor légyszi írjátok le, mi volt a vég.