Mi lesz abból a gyerekből felnőtt korára, aki már 17 évesen alkoholista?

Nem is tudom. Ha arra gondolok, amikor én 17 voltam... meg az utána következő 5-6 évre... Nem vagyok rá büszke, de heti 2-3x hajnalban, záráskor tettek ki minket a kocsmából.

Közben lediplomáztam, majd családom lett, végeztem még egy felsőfokú tanfolyamot és jelenleg másoddiplomára készülök.

Csak azért írtam, mert az, hogy most mi van, nem feltétlen vetíti előre a sötét jövőt.

Még ex-drogfüggő, bipoláris depresszióval küzdő ismerősöm is van, akinek sikerült letennie a mesterdiplomát, és azóta elhelyezkedett a szakmában.

Aki alapból leírja az életét az olyanoknak, akik problémákkal küzdenek csak a saját erejükből (vagy inkább annak hiányából) indulnak ki, de a barátodból bármi lehet még.

#9 Na ezt a hozzáállást sosem fogom sem megérteni, sem tolerálni. A hozzád hasonlóak szerint az élet egy marha nagy fogaskerék, amiből ha egyszer kiestél, akkor egy értéktelen, gyenge senki vagy, aki el is áshatja magát.

Márpedig az élet nem ennyiből áll. Bármikor talpra állhat bárki, és lehet emberhez méltó élete. Az önfejlesztés nem csak 15-25 éves kor között történhet (bár nyilván jobb korán kezdeni) hanem később is. Egy egész élet áll az ember rendelkezésére, pláne ha az illető egy 17 éves gyerek, márpedig az alkoholról le lehet szokni. És leírhatod az érdemeidet, de felesleges, mikor olyan témához szólsz hozzá, amiről nem tudsz semmit.

(A gyengeséget meg nem arra írtam, hogy hú, ti aztán biztos nem értetek el semmit, hanem arra, hogy valszeg nem lennétek képesek összeszedni magatokat egy nagyobb bukás után.)