Ez normális reakció a 21. században vagy csak én nem haladok a korral?

nagyon- nagyon normális.

Én próbálom leszoktatni magamat az állandó nyavajgásról, férfihoz nem is illik.

Kívánom mindenki mondja hogy kuss, amikor panaszkodni kezdek....

Van egy trend, ami segít abban, hogy előre lépj és ehhez sokakat le kell taposni. Első sorban mindenkit/mindent el kell taposni, aki/ami negatív. Mégpedig azért, mert a negatív dolgok ragadósak és hátráltatnak, és aki CSAK pozitív dolgokat akar (lásd az Agymanók filmből Joy), az nem is akar tudomást venni a negatív dolgokról, ami érdekes szitukhoz vezethet.

Ez elég egyszerű és sokaknak működik. A felszínesség nem nagy hátránya, de gyakori mellékhatása.

Aztán van szimplán, aki nem mer igazat mondani. Kevés olyan ember van, aki fel meri vállalni, hogy nem érdekli mások baja, vagy nem akar vele foglalkozni. Pedig a hideg őszinteség egyeseknek többet ér a szuggesztív lerázásoknál. (számomra is)

Van, aki nem tud segíteni (nincs tapasztalata, nincs hozzá érzéke, érzékenysége). Van, aki szerint az ember egyedül tudja megoldani a problémáit. (amiben van NÉMI rész igazság, de nem mindig érvényes). Van, aki nem akar és ehhez minden joguk megvan.

Ha neked szükséged van valakire, aki meghallgat, akkor kérj meg valakit. És ha nemet mond, fogadd el. Ha igent mond, köszönd meg.

Van egy közhely / szólás, amiben szintén rész igazságok vannak: amikor minden rendben veled, akkor ismernek meg igazán a barátaid. Amikor bajban vagy, akkor ismered meg az igazi barátaid.

Arányaiban nézve a legtöbb embernek sok ismerőse van és kevés igaz barátja. És ez teljesen normális. - hogy válaszoljak a kérdésre. És teljesen normális volt régebben is.

Magyarok szeretnem panaszkodni. Van mire. Már a himnuszunk, ami a nemzeti identitásunk alapja, már az is panaszkodik. Ám ez tényleg lehangoló és ragadós.

Ha van egy ember, aki meghallgat, annak örülj. És így tudsz pozitívan gondolkodni. Ahelyett, hogy azt mondod, 3-ból 2 elhajtott, mond azt (hangosan, hogy nyomatéka legyen): 3-ból 1 meghallgatott.

Nagyobb gondokkal küzdő emberek szakmai segítséget is kérnék és ez nem ciki. Mert így tudnak megszabadulni a gondjaiktól. És nem ciki a kisebb gondokkal a barátokhoz fordulni. Ám! Amíg egy szakember a negatívumok meghallgatását választja, addig a barát nem. A barátnak kellenek a pozitív dolgok is. És a kölcsönös figyelem is. Különben kiéghet a kapcsolatot.

Nyilván barátoktól gáz ez a hozzáállás...ez esetben érdemes elgondolkodnod azon ugyanolyan mélynek tartod e te a kapcsolatot ezekkel az emberekkel mint ők veled.

Ha idegenekre gondoltál azért meg lehet érteni miért ez a "közöny"- Nem mindig van idő/energia plusz a háttér ismeret, hogy egy félig ismeretlennek tanácsokat osztogasson az ember, a sajnálkozásommal meg nem hiszem, hogy segítek rajta.

néha rosszul esik a faggatózás, ha az ember lent van, talán ezt is kifejezheti a "hagylak". Talán ezt sem kéne mondani, hanem figyelni a másikra, mikor akar beszélni róla - és akkor jobban lehet tudni, hogy lehet segíteni.

A lélekgyógyász is ezt teszi- kivárja amíg akar beszélni óla, és akkor irányítja a lehető legjobb út fel.

Van egy vicc: Két pszichológus kerékpározik az országúton - egyik óriásit tanyázik, fekszik véresen, összetörten. A másik megáll, odamegy, és megkérdezi: Akarsz róla beszélni?

Tényleg Gags... akarsz róla beszélni, miért vagy padlón?