Miért rontom el mindig a barátságaimat?

"Ha megjátszom magam az senkinek se kell mert erőltetett,ha pedig magamat adom arra se kíváncsi senki mert egy öngyűlölő életunt depresszióbomba vagyok"

Jesszus ez de buta felfogás:))) Naaaa vajon miért nem kíváncsiak rád?:)) Miért is?:))

Csodálkozol?:))

Előbb változni kellene jellemben, tudod, személyiség fejlődés, utána netán elfogadnak önmagadért, ha javultál és nem várod, hogy ilyen balf@#zt elkéne fogadniuk:)))

Én is siránkozhatnék, ha pl pszichológiai problémáim vannak s pszichopata vagyok, naaa "vajon miért nem fogadnak el önmagamért"?:)))

Vagy keress olyan embert, aki elfogad így, ha létezik ilyen.

"Miért rontom el mindig a barátságaimat?"

"egy öngyűlölő életunt depresszióbomba vagyok" - tessék, meg is válaszoltad magadnak a kérdésed. Te barátkoznál valaki olyannal, aki mindig csak lehúz? Na ugye. Először inkább magaddal kezdj valamit, olvass önfejlesztő könyveket, foglalkozz önismerettel, keresd fel az iskolapszichológust, bármi, csak lépj afelé, hogy jobban legyél. Ha kibékülsz magaddal sokkal könnyebb lesz szociális kapcsolatokat létesítened, tapasztalat.

"Ha olyan könnyű lenne elfogadni magam már megtettem volna."

Senki nem mondta, hogy könnyű. Nagyon is nehéz, de legalább ugyanennyire szükséges. Nekem évek munkájába telt, mégis maximálisan megtérült. Ideje elkezdened, mert ha már előre feladod csak azért, mert nehéz, akkor a büdös életben nem leszel jobban és szenvedhetsz évtizedeken keresztül. Megéri?