Rámehet egy férfi-nő barátság arra, hogy folyamatosan egy párnak hisznek minket?

Én is átéltem amit te, a csúcspontja a "kapcsolatunknak" az volt amikor egy buliban részegen odahajolt hozzám, én szabadkozni akartam hogy na neeee, nem akarlak kihasználni én vagyok a fehér páncélos lovag hurr durr de csak azért hajolt oda mert hánynia kellett. Meg tudta menteni a ruháját szerencsére csak engem rókázott le.

Ha találkoztunk valakivel mindenki gratulált, ő meg vehemensen tiltakozott. NEM maga a tiltakozás volt a baj, hanem a "hangok" és gesztusok amikell kísérte. Persze aztán megmondta négyszemközt hogy tök rendes vagyok és de furi hogy egy párnak néztek. Neki nem baj de én csak egy barát vagyok, mi mást mondhatna?

Én akkor megszakítottam vele a kapcsolatot mert egy idő után nagyon rosszul esett hogy ennyire lenéz. Egy barát nem tesz ilyet szerintem. A "szakításban" az is közre játszott hogy ezen kívül sem tekintett jó barátnak, és ő sem volt az.

Te tudod ti hogy álltok, lehet erős ez a barátság részedről, lehet a részéről is csak nem tudja magát kifejezni ilyen helyzetekben megfelelően. Beszélj vele őszintén ha tartai akarod vele a kapcsolatot, de nem biztos hogy érdemes erőltetni ezt. Még egyszer mondom nekem nem az fájt hogy mások el tudtak volna minket képzelni és ő nemet mondott, hanem hogy meg kellett ahhoz aláznia engem hogy ő "jól jöjjön ki" ebből a helyzetből. Ez így nekem nem barátság.

*Mivel nem ugrom meg nála a szintet külsőleg, valahogy szégyelli hogy engem néznek ki belőle.

Az ilyen ember még barátnak sem kéne a helyedben. Értelmes ember, nem hogy barátot, de még egy idegen embert sem szégyell.

Szerintem azért van még benned tüske és bebeszéled magadnak, hogy szintkülönbség meg miegymás miatt tiltakozik annyira.

Nem így van, csak hihetetlenül unja, hogy mindenki a palijának hisz.

Egy barátnőmmel beszélgettünk a minap, az olyan barátainkra akik nem próbálkozgatnak be alkalomadtán nem tekintünk férfiként. Mielőtt kifogatnád: nem férfiatlanok, nem csúnyák, nem akármik, csak pont annyira számítanak mint a barátnőink vagy a férfi rokonaink.

Ha xy kedves férfi barátaimról kérdeznek pont olyan hányinger fog el, mint amikor az öcsémmel boronáltak össze.

ja és a nem próbálkozgatnak be nem elvárást jelent. aki néha megjegyzéseket tesz rohadtul unalmas és rendszeresen rövidre vágom a kapcsolatot. nem kérek belőle.

azokat a férfi barátaimat értem ezalatt akik rendes barátként viselkednek és viccből sem mondogatják, hogy milyen jó a seggem és stb

"ja és a nem próbálkozgatnak be nem elvárást jelent. aki néha megjegyzéseket tesz rohadtul unalmas és rendszeresen rövidre vágom a kapcsolatot. nem kérek belőle."

Teljesen jogos. A probléma az hogy a hölgy "túljáttsza" a visszautasítást. Értem én hogy unja, de felnőtt emberként lehetne annyi esze hogy ennek nem ez az elintézési módja. Sokszor ilyen esetekben tényleg szerepet játszik az hogy lenézi a nő a férfit.

Csak egy példa:

Ha Brad Pittel néznek mindig egy párnak akkor azt mondod hogy neeem csak haver, és mosolyogsz. Jóska Pistivel néznek annak erre alig tudod visszatartani az öklendezést és sértve érzed magad. Mert hát jajjdehajj. Hát nem LÁTSZIK hogy mi nem vagyunk egy pár? Nem babám nem látszik kövér ősz félimpotens pasik mellett feszítenek modellek, adoniszok mellett állnak bányarém nők és szeretik egymást. A miért most mindegy, de nem látszik. Nem futhat elől a pasi 15 méterre az utcán üvöltözve hogy NEM A NŐM NEM A NŐM NEM A NŐM.

Máskor ha egy párnak néznek titeket kérdező előzd meg, mondd azt hogy nem vagytok egy pár. Legyen ő az aki nem a te eseted, ne is filózz rajta hogy akár lehetne is. Mosolyogj végig, ne legyél bunkó mint ő. Protip, ha elég lazán mondod a végén lehet jobban megsértődik mintha rájátszanál mint ő.