Velem van a baj?

Tudni kell rólam, hogy egy NAGYON közvetlen stílusú srác vagyok. Bárkivel bármiről képes vagyok elbeszélgetni órákat. Szeretek bulizni, szórakozni, bármiről is legyen szó. Lányok terén végképp nincs probléma, az utcán, iskolába vagy akárhol, ha leszóllítok egy lányt egy "vicces" megjegyzésemmel általában mindig hosszasan elbeszélgetünk, remekül kijövünk. Ha fiúkról van szó úgyszintén, még a lehetetlennek tűnő "nagy górékkal" is képes vagyok jó kapcsolatot teremteni.

Ennek ellenére soha sem volt hosszú távú párkapcsolatom, eddigi leghosszabb 2 hónap volt. És azóta EGY lány se került velem olyan viszonyba hogy párkapcsolati kérdésre kerüljön sor, pedig nagyon sok lány barátom van, akivel remekül kijövök. Haverokkal való kapcsolataim is szinte alkalminak mondható. 1 olyan barátom van akire mindig számíthatok.

11. osztályos vagyok, jelenleg egy őszi szünet elé nézek. De nincs senki, akivel képes lehetnék kikapcsolódani, elmenni bárhová(3-4fő). Jelenleg tényleg nem értem miért történik ez, mert mint mondtam rendkívül barátságos vagyok, bárkivel bármiről el tudok beszélgetni. Sokszor megfordult bennem, hogy lehet túl közvetlen vagyok, de sajnos ezt nem nagyon tudom kontrollálni.(Értem én ezt pl:. érintések, közel hajolás, folyamatos szem kontaktus, valamint a szexualitásról én eléggé képes vagyok nyíltan beszélgetni néha napján..)

Akárhol vagyok, mindig sikerül partnert találni bármiben, de egyik sem marad meg. Számtalan kapcsolatom ment már feledésbe, és úgy tűnik akármennyire is adom a jófejet, barátok jönnek mennek.

Jelenleg/régebben mindössze két célom van/volt, az egyik a tovább tanulás, a másik pedig egy vállalkozás lenne. És sajnos ez a kettő iránti vágyam rettentően elhanyagoltá tette a baráti köreimet, mert konkrétan az elmúlt fél évben semmi mással nem foglalkoztam , csak a céljaimmal.

Most jöttem rá hogy egymagamra maradtam szinte, próbálom felépíteni újra, de ugyan az van mint régen, jönnek mennek a barátok. Barátnő terén mi a helyzet? Hát inkább meg se szólalok. Valamiért ha én elkezdek beszélni egy lánnyal, állandóan egy barátként tekintek rá akármilyen szép vagy fromás legyen az illető, és így vagyok képes lazán venni a beszélgetést valamint remekül megnyílnom. Csakhogy ez nem fenntartható, mert voltaképpen én magam helyezem őket a barát zónaba..

Próbáltam már zárkózottabbá is vállni, egy két hétig megbírtam tartani, de nem jártam túl sok sikerrel. Nagyon sok mindent nem tudok komolyan venni, de ha megvan az alkalma természetesen igen.

És most jönnek a negatív tényezőim(Már ha az előbbiek pozitívnak mondhatók)..;

Sokan mondják hogy beképzelt vagyok, ezt leginkább akkor mondják nekem amikor egy kapcsolat elején vagyok és nem ismerik meg a személyiségem. De magamon is sokszor észreveszem.

És nem bírom az ellenállást, ha szekálnak engem vagy a barátom. Soha se bírom szó nélkül hagyni, sok összetűzésben vagyok hátvéd..

Ti mi kijavítani valót láttok bennem? Mivel ez egy rendszeresen előforduló dolog , épp ezért gondoltam hogy nem velem lesz a baj.

Tudom nagyon össze vissza az egész történet, sajnos nagyon hosszú lenne körül írni. Volt már valaki hasonló sztoriban mint én? És sikerült ezt megoldania? Privátban is szívesen meghallgatok bárkit.

//18 éves vagyok//