Barátunkat elveszítjük ha nem teszünk semmit?

Én is így voltam ezzel. Volt egy barátunk. Beleszeretett egy lányba. 21 évesek voltunk. Első nagy mindent elsöprő szerelem. A lány egy lelki terrorista volt. A barátom mindent feladott érte. Az elképzeléseit, a vágyait, a sportot amit nagyon szeretett és a barátait. Teljesen lezárt. A lány pedig olyan volt, hogy hiába hozták le neki az összes csillagot az égről ő csak azt látta, hogy a barátja miatt van sötét. Mi mondtuk a barátunknak, hogy nem adhatja föl magát teljesen egy nőért és hogy ne csinálja, de ő ezt a barátnője elleni személyes támadásnak értékelte. Még a saját egyetemi ballagására se jött el a barátnője miatt, mert a csajnak nem volt kedve. +nem tudott mit kezdeni a van sapka-nincs sapka szindrómával Aztán nem működött a dolog és rájött, hogy ennek semmi értelme nem volt, megtört és depressziós lett. Rengeteget gondolkozott öngyilkosságon.

Sajnos végig kellett néznünk azt ahogy tönkremegy ebben a dologban, mert elutasított minket, nem hallgatott ránk. Voltak olyan barátaink is akik ezek után lesz@rták és megszakították vele a kapcsolatot. ketten úgy döntöttünk, hogy kitartunk mellette, és akárhogy is lesz@rt minket, hazudott nekünk akkor is segítünk neki visszatérni a valóságba.

Igazából nem tudom, hogy van e jó megoldás ebben a helyzetben. Hívjátok programokra, foglalkozzatok vele. Ti megteszitek amit lehet a többi az ő döntése.

Nagyon remélem hogy nem egy ilyen hárpiát szedett össze a barátotok, mert akkor iszonyat nagy bajban van.