Pár évvel ezelőtti ismerős felkeresése. Szoktatok ilyet csinálni? Mi a véleményetek erről?

Azzal nem vesztesz semmit, hogy megpróbálod feléleszteni a kapcsolatot, max. visszautasít, vagy nem.

Mindenesetre én nem csípem az ilyesmit, hogy valakit akkor keresünk, ha baj van... Amíg happy volt minden az életedben, addig miért nem kerested? Ja, nem volt rá szükséged. Most meg van... Ez nem más, mint önzőség és kihasználás.

Többször éreztem már ilyet másoktól... Utálom, és igyekszem nem megalázódni.

De mint írtam, veszteni nem vesztesz, és lehet ő is tényleg hasonlóan van, és megtaláljátok egymásban zsák a foltját...

Pl:

-Engem egyszer egy régi osztálytársam keresett fel, hogy dumcsizzunk, mert mér rég hallott rólam. Kiderült nem a dumcsi volt a lényeg, hanem beszállt valami piramisjátékba, és gyűjtötte volna az alattvalóit a bizniszhez...

-Párkapcsolatomban volt olyan, hogy az illetővel nem lehetett nagyon beszélgetni,nem lehetett odabújni, még az ölelkezést is utálta, pokolian éreztem magam vele. De amikor padlón volt, mert kirúgták a munkahelyéről, vagy épp veszekedett az anyjával és bizony már sírt is... akkor bezzeg jó volt neki az ölelés meg odabújás, a beszélgetésről nem beszélve....

-Sulis barátaim.... Sok közös programot szerveztem, mindig igényelték, elvárták, meg még azt is, hog ymindig én hívjam őket... Meguntam és abbamaradtak a találkozások. Ők csak akkor kerestek, ha valami nagyon nem passzolt az életükben. Szóval ez is csak kihasználós dolog volt...

Ezért nem jön be nekem az ilyesmi...

Hát... sokat mond, hogy csak azért keresed meg mert valami bajod van. Vagyis amíg minden oké volt addig nem foglalkoztál vele most viszont belekapaszkodnál.

Mindenesetre szerintem inkább egy telefonnal próbálkozz előbb. Abból úgyis kiderül, hogy a másik mennyire érdeklődik irántad.

Felesleges, nem véletlenül nem kerestétek egymást eddig.

Senki nem szeret másnak a mankója lenni.

Kérdező, én pont most élem át, csak a másik oldalról: Volt egy kolléganőm, 22 évvel ezelőtt dolgoztunk együtt. Utána én szülni mentem, ő maradt, de tartottuk a kapcsolatot. Illetve, én tartottam volna, de ő általában lepattintott. Közben ő is munkahelyet váltott, egyszer úgy volt, hogy összefutunk Pesten (ő ott lakik, én agglomerációban), de aztán egy sms-ben lemondta. Elhiszem, hogy megvoltak a maga feladatai/gondjai (két középiskolás lánygyereke volt, aztán ahogy teltek az évek, férjhez mentek a lányok, unokái lettek, ő is újra férjhez ment (a lányától tudtam meg). De nem is volt ez gond, a fő dolgokat mindig tudtuk egymásról, másokon keresztül. Most pedig a nemrég, pár éve kötött, időskori álom házassága repedezik, és most aztán nagyon-nagyon keres. Random felhív, előzetes egyeztetés nélkül (akár orvosnál vagyok, vagy munkahelyen), mondja a gondjait, találkozzunk, stb. Már amikor felveszem a telefont, úgy kezdi, hogy "Mikor találkozunk?" Csak hát közben az én életem is alakult (én vagyok a fiatalabb, 17 évvel), nekem is felnőtt a lányom, volt kórházban élet-halál között két hétig, aztán felvették az egyetemre is, le is diplomázott, férjhez ment, szóval nálunk is ment tovább az élet, és akkor nem volt neki fontos a kapcsolattartás.

Most pedig én nem igénylem, nem azért, hogy nálam annyira minden rendben van, de osztja az Élet a kártyalapokat, tesszük a dolgunkat a kis családomban, nem akarom én még más nyűgjét-gondját úgy a nyakamba venni, hogy ez nem volt soha kölcsönös.

Kérdező, jól írta az egyik válaszoló, ha a volt munkatársad pont olyan passzban van, mint Te, akkor egymásra találhattok akár. De ha nincs éppen szinkronban a kettőtök élete, akkor esélyes, hogy lepattint.