Lehet, hogy soha nem is becsült semmire sem?

Van egy fiú, akivel tulajdonképpen a közös versenyzés meg az egy osztályba járás révén lettem jóban. Egyéni versenyeken is indultunk. Ő inkább reál, én humán ágban. Mindig nagyon érdekelte, hogy én hogy teljesítek. Mindig kérdezte, hogy na milyen lett, és a tanáraimnak is mondta, hogy tuti én fogok nyerni, őket is kérdezgette, hogy mi van velem. Sőt nekem is momdta, hogy nem mindenki jut el így minden évben, mint én. Sajnos összevesztünk(az hosszú történet, hogy min, kétszínűségen kaptam a fiút), azóta hozzám se szól. De továbbra is ha győzök, akkor visszahallom innen-onnan, hogy azt mondja, hogy ez nem tehetség,mert ha mindenki magolna úgy, mint én(hozzáteszem: soha nem magolok), bárki el tudna ilyen eredményt érni. Meg hogy ezekért az eredményekért cserébe nekem nincs életem, ez sem igaz, hiszen ugyanúgy vannak barátaim, barátom, vele még a csajok sem állnak szóba. Mikor kérdezte a tanáromat, hogy ki győzött, és az meg mondta, h már nincs sulis verseny, hanem automatikusan én jutok tovább, akkor az osztálytársai állítása szerint eléggé ledermedt

. Ha ennyire nem teljesítmény az enyém szerinte, akkor miért kutakszik utánam? Kicsit fura, h először nyalizott, most meg magolós robotnak állít be.

18/L