Mennyire barátkoznál egy szorongósabb emberrel?

van egy ilyen "haverom" igazából munkahelyen muszájból próbálok vele kommunikálni. Olyankor az van, hogy én jártatom a számat, az meg csak egyetért. Vagy utál, és nem hajlandó beszélgetni velem lehet :D

Okot mondjuk nem adtam rá.

Hát mindeképpen fejlődnöd kell a társasági élő kommunikációban. Először is megjegyezném hogy NAGYON NAGYON JÓL TESZED HOGY NYITOTTÁL ÉS CSAK ÍGY TOVÁBB. Sokan már ezt sem merik meglépni úgyhogy ezt vedd biztatásnak nyugodtan de eddig nagyon jól csinállod.

Második nekem az lenne hogy olyan emberekkel próbálom keresni a kapcsolatot akikről tudom hogy nagyjából ugyanaz az érdeklődési körünk. (mert a jó beszélgetések alapja - kezdetben legalábbis - hogy sok közös legyen bennetek )

Ha ez megvan akkor utána nem csak szemlélőként kell részvenni egy ilyen eseményen hanem amikor eszedbe jut valami ami éppen az adott témához kapcsolódik, akkor erőt kell venni magadon és hozzá kell tenned a saját véleményed is. (minnél többet hallgatsz, annál nehezebb lesz megszólalni később) Ráadásul a többiek ha hozzászoknak hogy van véleményed és el is mondod akkor (te is észre fogod venni ) de már nem lesz olyan kellemetlen hozzászólni valamihez mert szinte tőled is elvárják.

Férfiként az is nagyon fontos hogy a saját véleményedben meggyőződésed legyen, mert ha csak azért mondasz valamit mert a másik is azt mondja akkor az hamar ki fog majd bukni. És mellesleg mások isészre fogják venni. Mondok egy egyszerű példát:

Ha vagytok hárman és az egyik focizni akar menni a másik meg billiárdozni, akkor neked a meggyőződéseid alapján kell véleményt mondanod. Ilyen esetekben teljesen mindegy, hogy melyik haverodat birod jobban. Mondjuk azt válaszolod, hogy: Szerintem most a billiárd jobb lenne MERT (és itt jön az a rész, amivel megindoklod avéleményed) esik odakinnt az eső és amúgy is hárman kevesek vagyunk a focira.

Kicsit szájbarágósan írtam le de csak szemléltetni akartam hogy főlek a férfiak körében nagyon nagy szerepe van a racionális gondolkozásnak. Mert abból látják hogy mennyire komoly a véleményed. Persze tudni kell komprumisszumokat is kötni de neked most a másik dologban kell fejődni.

Remélem tudtam segíteni.

Azért mert téged már diagnosztizáltak, nem leszel "betegebb" mint mások. Mindenkinek vannek félelmei és szorongásai, néha ezek túlzottá válnak. Van az az életszakasz, élethelyzet sokak életében, vagy mindenkijében, csak többféle módon reagáljuk le. Úgyhogy ne kezeld magad úgy mintha "meghibásodott" lennél, és ne gondold hogy mások ne érezhetnék át a helyzeted. Nekem olyan ember volt a baráti körömben aki paranoiddá vált, akkor ment orvoshoz mikor azon problémázott hogy felvehet-e kapucnis felsőt és mit szólnak majd ehhez a buszon lévő emberek, igaziból több olyan problémájáról beszélt amit nem is értettünk, de elfogadtuk, hogy vele ez van most és próbáltunk alkalmazkodni.

Kicsit olyan ez a kérdès, hogy barátkoznál-e törött kezű emberrel.

Én borderline-os vagyok.

A kérdésedre a válasz; attól függ; egy barátságban nem csak az egyik félnek kell néznie, hogy tud e alkalmazkodni úgy, hogy az a másik félnek kényelmes legyen, hanem, hogy a másik fél milyen hatással van a lelkivilágára.

Ha tudsz egy egyensúlyt tartani a jó és a rpssz pillanataid között, akkor azzal nincs probléma.

Emberek inkább azzal rontják a barátaságot ha vagy csak a pozitív oldalukat mutatják; vagyis a másik fél úgy érzi, hogy elzárkódnak - vagy, ha folyamatosan a negatív oldaluk jön elő. A második sem egészséges, ugyanis hosszútávon csak és kizárólag a negatívat mutatva folyamatosan hangolod le a másik felet.

Ha viszont meg vannak a negatív pillanataid, de cserébe a pozitív pillanataid is, azzal ki tudopd egyensúlyozni.