Vannak itt olyanok akik házasok 1 vagy több gyerekkel és mégis magányosnak érzik magukat?

Néha én érzem magam így. Nem is inkább magány, mert a gyerekek itt vannak velem mindig, hanem inkább hogy érdektelen vagyok mindenki számára. Hogy mondjam jól... Úgy érzem alap vagyok hogy itt vagyok és csinálom amit kell, olyan vagyok mint egy lakberendezési tárgy. Én leginkább a beszélgetések hiányát érzem meg a legjobban. Dumálok én a gyerekeknek egész nap, de hát egy évesek, természetesen az nem ugyanaz. :) Te miért érzed így?

Itt vagyok. A férjem folyton cikiz is azzal, hogy erre az oldalra járok. Mondom is neki ilyenkor, hogy vele is beszélgetnék szívesen, ha kíváncsi lenne rám és a véleményemre.

De igen, egyes, ez magány, még ha nem is egyedüllét.

1-es vagyok. Tulajdonképp igaza van a 3-asnak... Csak nem könnyű elismerni magamnak, magammal szemben.