Miért nem találok jó barátokat?

Nemrég költöztünk Sopronba, tesóm egy olyan osztályba került, ahol talált egy intelligens, jó tanuló, de jó kedvű és bulizós társaságot. Vannak céljaik, mindenki tudja már, hogy melyik egyetemre akar menni, mit akar tanulni, de emellett nagyon jó kedvűek, bulizósak, majdnem mindenkinek van egy szép barátnője, és értelmes programokat találnak ki.

Az én osztályomban, és úgy általában az évfolyamom, velem egy idősek azok orrba-szájba buli-buli hátán, drogok (egyik osztálytársam szinte mindenhétvégen ecstasy-zik, neki a legjobb haverja speedet nyom, a lányok nagy része borzalmas pi**a, a fiúknak meg semmi elképzelésük, csak buli, pia, drog, meg minél több lányon “átmenni”, szarok a jegyeik, nem tanulnak, szarnak az iskolára.. annyira irigylem a bátyámat.

Találtam magamnak egy srácot, akivel nagyon jóba lettünk, nagyon jó barátom lett, de hiányzik egy rendes baráti társaság. Az új legjobb barátom is úgy van, hogy jóba van az osztálytársainkkal, de egyikkel se barátkozik annyira, mert fél, hogy ő is “lecsúszik”.

Mielőtt félreértenétek, nem beképzelt, elkényeztetett, okostojás, csak nekem ez a személyiségem, és nem tudok annyira beilleszkedni. Fontos nekem az iskola, közgazdaságra szeretnék majd tanulni, de szórakozni, bulizni is szeretek (mértékkel)

Bátyám nagyon szerencsés szerintem, és nagyon irigylem..

Ugyan abba az Gimnáziumba járunk, ő 12-es (18éves), én 10-es vagyok (16 éves).