Hogy kezelnétek azt a helyzetet amikor a barátotok a fizetésével nagyképűsködik?

Megmondanám neki, hogy azért mert belepillantott a munka világába, még ne higyje, hogy ő találta fel a spanyolviaszt.

Kinevetném :)

Ha csak simán örül a magas fizujának és időnként valamilyen formában megemlíti, de közben nem becsmérel másokat, akkor meg nem teszek semmit, nem szokásom mások sikereire irigykedni. Ha viszont fölényeskedni próbál vagy erre veri a nyálát akkor simán megmondanám neki, hogy mennyire gáz dolog nagyképűsködni. Először normálisan, de ha így se hagyja abba, akkor simán kiröhögném és eléggé leoltanám. Nálunk a baráti körben bármilyen módon kifejezhetjük egymás felé a kritikát, én meg híres vagyok arról, hogy sose finomkodok ha ilyesmiről van szó. Fordított helyzetben is a nyers, Csernus-féle oltást várom el másoktól.

Úgy kezelném, hogy fizesse a számlát.

Remélem fenntartja magát szülőktől külön mert ha nem én szrrá oltanám ha erre veri a mellét

"Egyszer fent, egyszer lent!"

Ha csak egyszer szol be ilyet nem is reagalnek ra. Hatha eszreveszi, hogy teged nem erdekel. Ha folyamatosan beszologat akkor biztos megmondanam neki, hogy egyreszt ez banto masreszt teged nem erdekel. Ha ebbol se ert az a vicc fentebb emlitve jo volt, hogy akkor fizethet. Ha ez se mukodik nekem mindig bejon, hogy megmondom en mennyit keresek de en szerencsesnek mondhatom magam. Lehet igaz az kell egy bizonyos szint es onbizalom, hogy az ember ne akarja masok orra ala dorgolni mennyit keres. Ezt is elmondhatod neki, hogy azzal hogy azt fitoktatja mennyit keres sokszor nem azt eri el amit szeretne es elvesziti a baratait illetve aki nala tobbet keres csak kineveti. Es biztos sokan vannak ugy.