Hogy lehet beszélgetni ilyen emberrel?

Van egy barátnőm, akivel nagyon jókat lehet beszélni, egész értelmes a felfogása is, viszont sokszor a semmiből mindenből a legrosszabbat veszi elő.

Pl.

Én: megmentettem az árokparton egy doboznyi kidobott kismacskát

Bnő: az én Micikém öt éve elpusztult..

Én: van kedved eljönni kirándulni?

Bnő: unokatestvérem is szeretett kirándulni. Sajnos ő már nem tudna velünk jönni...

Én: mit főzöl hétvégén?

Bnő: hát nem is tudom. Kenyeret sütnék, de lányom gluténérzékeny

Utolsóhoz valamit még csak-csak hozzá tudnék szólni vmit, de a többinél csak hallgatok csendben és várom hogy hátha témát vált.

Érdekes hogy legtöbbször teljesen normálisan beszélünk, egyik pillanatról a másikra jön rá ez a negativitás.

Azt ne írjátok, hogy ne törődjek vele meg engedjem el a fülem mellett, mert barátnőm jóban vagyunk csak ilyen esetekben én nem tudom mit illik tenni/mondani.

Az sem megoldás hogy elkezdjem sajnálni, hogy szegény Micikie, szegény unokatestvér, szegény szomszéd, szegény szegény, mert ez egyrészt nem megoldás, masodreszt ezzel én is rohadt lelombozva és depressziósnak érzem magam, mert innentől kezdve egész nap csak ilyen nyomorúságos témáról beszélünk, harmadrészt, amint ezt megtárgyaljuk, felveszem a pszichológus szerepet és végighallgatom, 2 napig minden rendben, aztán kezdődik minden elölről (harmadik rész).

Mondjátok "rossz barátnő vagy, így beszélsz róla és a problémairol".

Nem. Nem tartom magam rossz barátnőnek. Segíteni akarok neki, mert a fent leirtak szerintem minden csak nem segítség. Szintet akarok lépni, hogy neki is nekem is jó legyen.

Koszonom hogy végigolvastad.