Kezdőoldal » Emberek » Barátok, barátságok » Van akinek nincsen igazi...

Van akinek nincsen igazi KÖZELI barátja, vagy egy ideig nem volt?

Figyelt kérdés

Elmesélnétek hogy alakult így,vagy ha régebben volt ilyen de ma már van barátotok,hogyan lett?

Nekem régebben mindig volt "legjobb barátom" egy-kettő,de valahgy lehullottak az évek során. Más országba költöztek,más társaságba húzódtak.

Eddig még elviseltem,mert van egy párom,akit a legjobb barátomnak tartok,és mindent megosztunk egymással,egy hullámhosszon vagyunk,vannak közös kis vicceink,tevékenységeink amit csak mi értünk,tehát mint régen egy "legjobb baráttal". Szóval akkora hiányt nem érzek,de azért mostmár mégis aggaszt,hogy 4-5 éve nincs igazi barátom rajta kívül. Pedig nyitok mások felé,de mindig csak addig jutunk el,hogy bulikban odatársulnak,jókat szórakozunk,de nem lesz belőle mélyebb érdeklődés,aminek során megismernénk egymás mindennapjait,megbeszélnénk a gondokat vagy ilyesmi. Nem tudom mit csinálok rosszul.



2019. ápr. 2. 20:23
 1/8 anonim ***** válasza:

Sem azt hogy te, sem azt, hogy én mit csinálok rosszul, nem tudom.

De már jó pár éve nincs senkim. Nem hogy közeli barát, ember se, akihez tudok 2 szót szólni munkán kívül. Sőt, család se áll a hátam mögött, vagy hozzátartozó. Egyedül vagyok, akár egy levágott kisujj a mező közepén.

Úgyhogy amíg neked van kihez szólni, kivel megosztani örömöd-bánatod, addig azért nem állsz rosszul, ne aggódj.

2019. ápr. 2. 20:26
Hasznos számodra ez a válasz?
 2/8 anonim ***** válasza:
100%
Volt egy ovis kori legjobb barátnőm. Egy suliba jártunk, még középsuliban is. Aztán valahogy megváltoztunk, egymáson kívül elkezdtünk másokkal haverkodni és egyre távolodtunk. Megváltoztunk belül is. Aztán valahogy elmúlt. Azóta is ő a mércém, szerintem így néz ki, ha valaki Legjobb, és kész. Nem is találtam azóta közeli barátot, csak a párkapcsolataimban. Inkább a családdal vagyok. Szomorú, de ez van. Valahogy ha valakivel barátkozni kezdtem nem éreztem azt a full elengedem magam érzést, hogy bízhatok benne annyira mint a régiben.
2019. ápr. 2. 20:31
Hasznos számodra ez a válasz?
 3/8 anonim ***** válasza:
Nincs se közeli,se távoli. Úgy alakult így, hogy soha nem is voltam társasági ember. És mivel így éltem az egész életem, annyira nagy hiányt nem is érzek, mert ez számomra a megszokott.
2019. ápr. 2. 20:47
Hasznos számodra ez a válasz?
 4/8 A kérdező kommentje:

#2-es

Igen,valahogy én is így gondolom. Nem hiszem hogy az elég kéne hogy legyen,hogy van egy párom,aki számomra a legjobb barát,de neki rajtam kívül van még 2-3 nagyon közeli barátja...Szóval nem ugyanaz mint egy "legjobb baráttal"

Volt nekem is 2-3 az eddigiek során,de 20 felett már nem találtam senki közelit. Akikkel valamilyen szinten barátkozom,azoknak szintén a párjuk a legjobb barátjuk,és így nem is nagyon nyitnak más felé,azzal meg is elégszenek.

De az én párommal nem lehet ezt így csinálni,mivel nem vagyunk azok a nyugodt,otthon ülős fajták,ő is folyton utazik,dolgozik,nem tehetjük meg hogy folyton együtt vagyunk,mint esetleg ezek az ismerőseim.

2019. ápr. 3. 01:32
 5/8 anonim ***** válasza:

Általános iskolában volt 3 barátnőm. Az egyik elköltözött messzire, a másikkal eltávolodtunk, rossz útra tért, a harmadikkal egy középiskolába jártunk. Próbált minden áron a "menőknél" bevágódni. Kitárgyalt, stb.

Azóta nem igazán voltak igaz barátaim. Nem engedek magamhoz közel senkit.

A legtöbb ember akit ismerek (pl a munkahelyemen) kétszínű, kibeszéli a másikat a háta mögött. Az alap jópofizás megvan, szinte mindenkivel jól kijövök, de nem nevezném őket barátnak.

2019. ápr. 3. 21:44
Hasznos számodra ez a válasz?
 6/8 anonim ***** válasza:
Nekem volt egy távoli netes barátnőm, de a pasija fontosabb volt nálam. Sokkal. Megszakítottam a barátságot.
2019. ápr. 4. 23:24
Hasznos számodra ez a válasz?
 7/8 anonim ***** válasza:
Alapból mindig is introvertált személyiség voltam/vagyok, így nem közeledek az emberek felé.
2019. ápr. 5. 07:23
Hasznos számodra ez a válasz?
 8/8 anonim ***** válasza:

Jelen!

Soha nem volt közeli barátom, soha nem volt olyan nagykönyvben megírt "legjobb barátom", (néha az volt a meggyőződésem, hogy igen, de mikor hónapok alatt elhullottak, akkor rájöttem, hogy tévedtem) van egy kölcsönös távolság / felszínen maradás, amit senkivel se sikerül átlépni.


Mostanában elemezgettem a helyzetet, és arra jutottam, hogy vagy nincs még egy célnak megfelelő "különc", aki olyasforma lenne, mint én, akivel egy húron tudnék pendülni, vagy egyszerűen alkalmatlan vagyok erre. De oroszlánrészt nem is okoz problémát, java részt úgy gondolom, hogy egy közeli barát csak koloncot képezne, amire nincs szükségem. Pusztán a rosszkor jövő, mély filozofikus pillanataimban kezd afféle szálkává alakulni a dolog, amikor mintegy villámcsapásszerűen feldereng; "Jé, itt vagyok ennyi idősen, és még sosem volt egy legjobb barátom se, valószínűsíthetően pedig nem is lesz. Vajon mi nem stimmel velem? Anomália lennék az evolúcióban? Állandóan arról olvasok, hogy ez egy természetes adalékanyaga az életnek, magától értetődő, fura, hogy nálam nem az. "

2019. ápr. 20. 03:38
Hasznos számodra ez a válasz?

Kapcsolódó kérdések:





Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu

A weboldalon megjelenő anyagok nem minősülnek szerkesztői tartalomnak, előzetes ellenőrzésen nem esnek át, az üzemeltető véleményét nem tükrözik.
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!