Aki csúnya egy osztályban, munkahelyen az általában nem számít?

Hát azért elég szarul tud esni.

Mellettem ült egy kolléga nőm az egyik volt munkahelyen és amikor bejött egy vállalkozó fickó elkezdett neki szabályosan udvarolni. Engem eddig bármikor bejött szó szerint nem vett észre. Mintha bútor lennék, nem is köszönt, legfeljebb bedobott egy helót a közösbe. Neki pedig tette a szépet. Na akkor elég potatonak éreztem magam.

Szóval ja, számomra a munka nem több munkánál. Elvégzem amit kell és jövök haza... észre nem vesznek, nem beszélgetünk senkivel, nem poénkodunk nem kajal velem senki... De bele lehet szokni.

Szó-szó.

Gyerekként folyamatosan a külsőmmel voltam szívatva és végletekig gátlásos is vagyok ezek miatt. Munkahelyen is megvannak azok, akik beszólnak, de elküldöm őket a k. anyjukba illetve vissza támadok az ő gyengeségeikkel. A normálisabb réteggel meg közöltem, hogy nem kérek a külsőm iránti megjegyzésekből és nem is szoktak szólni semmit.

Illetve a külső hiányosságaim tudom kompenzálni az eszemmel és azzal, hogy jól végzem a munkám. Munkatársam egyszer pont azt mondta, hogy mindegy hogy nézek ki, lényeg, hogy én adjam a jobb ajánlatot és nyerjem meg a munkát.

Ettől függetlenül meg tudom érteni 19:11-es gondolatait is.

Most is például volt egy egészen jó csaj a megrendelők között, normálisnak is tűnt. Velem mégis teljesen távolságtartó, bunkó volt, pedig soha rosszat nem mondtam neki. Ezzel szemben munkatársam elhívta randizni és le is varrta első este. Meg alapvetően kellemetlen érzés, mikor azt látom, hogy munkatársaim falják a nőket nekem meg évek óta nincs senkim- Szarul esik.

Annyi a különbség, hogy alapvetően a munkatársaim bírnak és legalább mindig van társaságom és ökörködés meg beszélgetés a nap nagy része a munka mellett. Sőt, a poén az, hogy munkatársaim nagy része az a fajta ember, akik régen a "menő" gyerekek voltak, olyanok akik akkoriban engem néztek ki és engem szívattak. Ehhez képest most gyakorlatilag a "menők" akarnak velem dolgozni, velem tölteni az időt és ez jól esik.