Tegyek még valamit ezzel a barátsággal?

Valahogy a környezetemben levő legtöbb ember olyan, hogy nekem szeret mesélni pozitívról-negatívról, de engem nemigen hagynak szóhoz jutni. Ritka az, akinek én is mesélhetek...

Az egyik barátnőmnek éveken keresztül végighallgattam a sztorijait az apjáról, akitől pénzhiány miatt nem tud elköltözni, a fogadott öccséről, a plátói szerelmeiről, a vélt túlsúlyáról, hogy nem tudja rávenni magát a sportra, de kellene, a több év alatt rengeteg sikertelen nyelvvizsgájáról és arról, hogy ő minden este sír.

Az elmúlt 3 évben nekem is rossz időszakom van, egyre rosszabb, én is irtó gyakran sírok.

Az egyik dolog, amin mostanában változtatni igyekszem, az az, hogy igyekszem csökkenteni a konfliktuskerülésemet. Tehát igyekszem kommunikálni, amit érzek.

Barátok előtt se feltétlen játszom meg, hogy minden rendben, mialatt elég durva mélységeket élek át.

Ez a lány meg most ilyen erőltetetten túl pozitív akar lenni, de ez nem őszinte, a problémáit nem oldotta meg, csak elnyomja. Emellett nagyon vallásossá vált és térít is.

A lényeg, hogy rendszeresen rám ír, de csak semleges dolgokról írkálhatunk, különben összeveszünk......

Tehát amikor nekem van bajom, nem panaszkodhatok, de ő anno mást se csinált.

Nálam ez az utolsó csepp a pohárban ebben a barátságban.

Így is mindig akkor megyünk, amikor ő akar, oda, ahova ő akar, ahol neki kényelmes, közel van...