Szerintetek normális dolog leépíteni a haverokat ebben az esetben?

Ebben az esetben nem kéne leépíteni. Örülj neki, hogy van két ember, akikkel eljárhatsz. Nem kell innod, nem kötelező egy társaságban mindenkinek inni. Legalábbis nálunk nem az. 22 évesen sem 0-24-ben szórakozni meg komolytalankodni kell. Lehet beszélgetni komolyabb, vagy tök általános dolgokról is. Meg ha hülyéskedtek, az neked is jót tehet, ha kicsit kikapcsolódsz.

Az meg a legrosszabb, hogy te beléjük magyarázod, hogy vajon mit gondolhatnak. Sajnos ezt sok mentális problémával küzdő csinálja. A haverjaidnak lehet, hogy semmi bajuk veled, azzal, hogy most komolyabb vagy. Csak te látod ezt beléjük.

Szerintem a barátság nem csak arról kell, hogy szóljon, hogy csajok, poa meg ökörködés. Hidd el, nekik is jó érzés, ha érzik, Te ezeknél is fontosabbnak tartod őket és nem csak azt látod, akivel eljárkéálsz bulikázni :) hanem, akikhez fordulsz ha baj van.

Ne gondold zt, hogy Te ünneprontó lennél és ezért Te most nem szabad, hogy velük legyél. Sőt, szerintem pont most kell, hogy ne kergess el magad mellől mindenkit.

Kérdező, nagyon szurkolok, hogy minél hamarabb jobban légy valamivel!

3: Mondták, hogy zavarod őket? Mondták, hogy ünneprontó vagy?

Ne magyarázz bele olyat, ami nincs is.

Nekem is volt depressziós barátnőm. A fejébe vette, hogy én haragszom rá, hogy valami bajom van vele. Nem akart találkozni, mindig lerázott, eltűnt. Pedig semmi bajom nem volt vele. Szívesen segítettem volna neki.

Ez a legrosszabb dolog amit tehetsz.

Legyél hálás, hogy vannak olyanok, akikkel el tudsz járni és nem kell a szobádban egyedül szenvedned.

Én éveken át depresszióval és egyéb agyi bajokkal küzdöttem, az évek alatt rengeteg olyan emberrel szakítottam meg a kapcsolatot, akik segíteni akartak, nem csak hogy elviseltek, de szerettek is, de mégis úgy éreztem nem vagyok közéjük való, csak rontom a hangulatot. Ennek köszönhetően a szobámba menekültem, nem érdekelt semmi, csak el voltam a saját világomban, nem beszéltem senkivel egy idő után, közösségi médiáról is leszedtem magam sokáig, de a depressziós korszaknak már vége, megváltozott valami az agyamban, szeretnék élni, de már nincs kivel, mindenkit ellöktem magam mellől és nagyon hiányoznak ezek az emberek.

Tehát ha jól értem nem a haverokkal van a baj, hanem veled, haverkodás helyett inkább depiznél otthon, mintha az jobb lenne, lol.

Én sem vagyok oda a baromkodásért, de az mindenképp jobb, mint depressziósan savanyodni a szobádban.