Volt olyan idoszakotok amikor egyaltalan nem tudtatok baratsagokat kialalitani?

Volt igen.. és kilábaltam. Te is ki fogsz. Normális az is, ha az ember egyedül akar lenni és ez szükséges is lehet.

Én már nem tudok barátságot kialakítani pár éve. Gondolom főként azért, mert nem is akarok, nekem túl sok lenne, mert így is alig van időm, hogy magamban lehessek. Ennek ellenére valakikkel mindig összesodor az élet, akik akár barátok is lehetnének, de én nem tudom fenntartani a kapcsolatot, mert ha rajtam múlna sosem keresném az illetőt, pedig ha beszélünk, szimpatikusnak tartom.

Volt ilyen. Miután a "legjobb" barátom mocskosan hátba támadt és hazugságokat terjesztett rólam azt mondtam, hogy én soha többé nem állok másokkal szóba. 2 éven át ezt be is tartottam. Ez idő alatt senkivel sem beszéltem a családomon kívül, mindenkit teljes mértékben kizártam az életemből. De 2 év után kezdtem rettentően magányos lenni. Próbáltam nyitni mások felé, de naaaaagyon hosszú időbe tellett, amíg bárki is elnyerte a bizalmamat. Azóta is csak 2 közeli barátom van, de semmi olyan mint anno. Tanultam a hibámból. Azok tudnak a legjobban megbántani, akik ismerik minden titkodat. Mindig is barátkozós típus voltam, de a történtek után megváltoztam és inkább távolságtartó vagyok most.

Sajnos volt :( S ugyanazon okoknál fogva amiket te is felsoroltál ,nehèz volt kilábalnom belőle , ès nagyon rossz volt , magányosnak ,elveszettnek èreztem magam, S sokáig bármennyire probáltam lèpni egyszerűen nem ment. Igaz barátból most is csak egy van , rajta kívűl 2-3 van aki ilyen haveri szinten a barátom. S mivel most már sokkal nyítottabb s bátrabb vagyok ,hiszem ,hogy kèsőbb mèg lesz több barátom is :)