Nektek kellektt-e már csalódnotok a legjobb baratotokban, vert már-e át?

Volt egy legjobb barátnőm, nevezzük Áginak 16 és fél év!)

És egy exem, legyen Feri.

Feritől van egy gyerekem.

Mikor szétmentünk, nem sokkal később Ági írogatott Ferinek, talizzanak, menjenek kajálni, stb. Na, utóbbi kíváncsiságból belement, de volt benne annyi, hogy velem megosztotta.

(Egyébként nem érdekelt már, különben is én hagytam ott, de ez fura volt.)

Mikor rákérdeztem, Ági nem tagadta, csak azt mondta, csak meg akarta hivatni magát, ennyi... No comment, túlléptem, ment tovább a barátságunk. Igaz, mikor megismertem a jelenlegi párom, nevezzük Daninak, Ági közölte velem, ne legyenek nagy reményeim, inkább törődjek bele, hogy nekem nincs szerencsém a kapcsolatokban, és készüljek, hogy hamarosan elengedhetem ezt is...

Mosolyszünet, de ezen is túlléptem.

Ági lefialt a "remek" kapcsolatában, nekem is lett Danival közös gyerek.

Majd munkaügyek miatt volt, hogy ők kettesben mászkáltak, én vigyáztam a gyerekére, meg a sajátomra.

Dani meg elmondta utólag, hogy közben Ági mesélgette neki, mikor vmi plázában voltak, hogy ő már kefélt plázában, és milyen jó volt... Hogy most ez felhívás volt-e keringőre, vagy sem, azt nem tudom... Már nem a barátnőm, közös üzleti dolog miatt pofavágások kíséretében, igazságtalanság-érzet miatt elköszönt...

Hosszú lett, bocsi. De ez volt a legjelentősebb...