Miért ilyen nehéz nekem barátokat szerezni?

Mind az általános iskolából mind a középiskolából ki voltam közösítve.

Sose volt olyan szociális tapasztalatom mint másnak.

Elég érdekes "barátokat" szereztem életem során akik kihasználtak,átvertek,leszartak.

Ha magamat jellemeznem kéne ,akkor azt tudnám mondani ,hogy van szívem és nem szeretek rosszat okozni másnak.. szóval segítőkész jellem vagyok nagy szívvel amit általában ki is használnak..

Van egyetlen egy barátom aki elkerült szülővárosomból 12 éve ,de vele a mai napig beszélek/találkozok a 300 kilóméter ellenére is.

Szüleim tanácsolták,hogy járjak el buliba ismerkedni,de nem tudom.. buliba is úgy jár az ember,hogy már van egy kiépített baráti társasága és úgy talán tud ismerkedni (legalább is amit én láttam mind így volt).

Számkivetettnek érzem magam ebben a világban és rettenetesen fáj,hogy nem tudok senkivel elmenni sehova,mert mindenki leszar és nem törődik a létezésemmel.

Tényleg ennyire szar ember vagyok és tényleg megérdemlem ezt a sorsot?

Elég fiatal vagyok ,de már most nem tudom élvezni az életet ami elég nagy baj szerintem..

Barátnőm szeret és kitart mellettem és ez mind jó,csak egy barátnő sose lesz olyan mint a fiú barátok..

Voltatok már ilyen cipőben?

Ha igen ,akkor hogyan lábaltatok ki belőle?

20/F