Szerintetek is bunkó a barátnőm vagy én túlzom el a dolgot?

Egy 16 éves barátságot nem szeretnék az egyik napról a másikra leépíteni, de az utóbbi pár hónapban nagyon megváltozott. Nagyon igyekszik és mindig arra törekszik, hogy gyakrabban járjunk el szórakozni. Mindig ő találja ki a programot én meg alkalmazkodom. Ha én ajánlok valami programot, akkor azt mondja ,,talán". Ez néha igent jelent néha nemet. Mindig mondom neki, hogy előtte szóljon, hogy számíthatok e rá, de akkor is fél órával előtte közli, hogy jön e vagy nem. Így sokszor már nincs kit talánom helyette és én is otthon maradok mert egyedül nem akarok menni vagy közbe jön nekem valami, erre beállít, hogy ,,na akkor megyünk!?" Ha megajándékozom valamivel, vagy meghívom kávéra akkor még egy köszönömöt sem érdemlek. Ha együtt vagyunk, akkor olyan rossz kedvében van, hogy szinte már én is kellemetlenül érzem magamat. Multkor mondta, hogy hétre haza kell érnie, szóval olyan háromnegyed óra múlva indul. én meg, hogy jó, akkor még van egy kis időnk beszélgetni. Erre azt monta olyan unott hangon, hogy és mégis miről beszélgessünk!? - és ott is hagyott....Tegnap meg nagyon megbántott. Éppen A kávézóban beszélgettünk valami sorozatról és ő hirtelen azt modja, hogy nagyon nem bírja a szüleimet. Én meg csak néztem, hogy ez meg, hogy jön ide... Kérdeztem, hogy miért, történt e valami amiről nem tudok, de azt monta, hogy nem csak egyszerüen neki nem szimpatikusak. Hát bevallom rosszul esett, habár elfogadom, hogy van saját véleménye, de én ilyet nem mondanék senkinek sem, hogy nem bírom a családját. Pedig a szüleim nagyon kedvelik őt, mindig ha említem nekik ezt a csajt, akkor azt mondják, hogy milyen szerencsés vagyok, hogy ilyen rendes barátaim vannak mit ő (így első benymásrsa talán nekik udvariasnak és kedvesnek tünt). Valahogy azóta nincs is kedvem vele tölteni az időmet.